Orvosi tapasztalatok, tudományos eredmények állnak mindkét nézet mögött. A nők azonban mindenképpen szembesülnek ezzel a kérdéssel, legkésőbb akkor, amikor belépnek a szülőszobába. Egészségügyi Világszervezet szerint „A gátmetszés általános alkalmazása nem indokolt. A gátvédelmet mint alternatív módszert kell alkalmazni.” Mindez azt jelenti, hogy ha az anya vagy a magzat érdeke nem teszi mégis szükségessé, akkor a gátmetszést el kell kerülni.
Mitől függ, hogy kell-e gátmetszést végezni a szülés során?
Tudni kell, hogy mindig csak a kitoláskor dől el, hogy kell-e gátmetszést alkalmazni, ugyanis csak akkor látszik, hogy mennyire feszes a gát. Először szülő mamánál még inkább feszes, egy többedszer szülő mamánál mindig rugalmasabb.
A gátra vigyázni kell - ha nem csinálunk gátmetszést, és esetleg reped, akkor azzal sokkal nagyobb gondot okozunk, mint egy pár centis metszéssel. Megnyúlhatnak a gát izmai, akkor pedig olyan nem kívánatos dolgok fordulhatnak elő, mint hüvely-előreesés, méh-előreesés, hólyagsüllyedés, inkontinencia.

Ezzel szemben maga a metszés csak egy 3-4 centis vágás, amelyet az orvos felszívódó cérnával varr össze, és általában nem okoz utána panaszokat. Fontos, hogy a gátsebet tisztán kell tartani: mindig kifejezetten felhívjuk a kismama figyelmét, hogy minél többször cseréljen betétet, hogy a gyermekágyas folyás, a lochia, ez a véres váladék ne áztassa a sebet, ezen kívül az a legjobb, ha minden toalett-használat után lezuhanyozik. Ha a gát tisztán van tartva és száraz, ott nem lehet semmi probléma.

Aki el szeretné kerülni a beavatkozást, annak nem árt elsajátítani bizonyos relaxációs technikákat, melyek nyomás hatására ellazítják a medencealapi izmokat és elősegítik a bőr megfelelő természetes tágulását. Kisebb valószínűség szerint lesz szüksége gátmetszésre, ha a kismama állva vagy járkálva vészeli át a vajúdás időszakát.