

Dániel elködösült tekintettel ecsetelte emlékeit régi szerelméről. „-Ott mentél villogó fogakkal és a vékony derekaddal...." - s közben kezével rajzolt a levegőbe egy gitárformájú női alakot remegve. S mámorosan nézett a jól ismert arcra közben. De az archoz tartozó száj ellentmondott neki. „- Nem Dániel, nem így volt! Rosszul emlékszel...Nem svéd maga?" - ez hangzott el. Magázódott akkor még a lantművész a hölgyekkel. Távolságot tartott.
egyszer szinte tövestül leharapta a hölgy az ő nyelvét! Ekkora volt a gerjedelem! Nevén nevezi a tényeket keményen Dániel! Nincs kegyelem sem a szemeknek, sem a füleknek! Sőt még dalra is fakad a bátor udvarló. Ezután következtek az édes emlékek felidézése. A hölgy véleménye, hogy Dániel rendkívül szuggesszív, gyors, dinamikus, s el tudja pillanatok alatt kápráztatni a nőket.