

Voksán Virág a tükör elé állt egy szürke, unalmasnak indult délutánon. Nem is tudta, mit akar igazán, csak kíváncsian szemlélte önmagát. A leomló hosszú, sötétbarna hajat, a duzzadt ajkakat, s bekapcsolta a zenét. Érzéki dallam töltötte be a szobát, lassú mozdulatokba kezdett, egyfajta érzéki táncba saját maga előtt. Közben tükörképe utánozta a valóságot hűségesen.
mozdulattal söpörte ki a haját homlokából. Vajon, mi járhatott a fejében? Kit látott lelki szemeivel, aki így hatott rá? Ki az a férfi?