Nyugaton a nadrág története valamikor az ókorban kezdődött: addig ugyanis férfiak és nők egyaránt szoknyafélékben jártak. Az ókorban a lovas nomád népek hordtak először nadrágot – hiszen így sokkal kényelmesebb volt lovagolni, épp ezért akkoriban a nők is viselték.
Nyugaton a nadrág története valamikor az ókorban kezdődött: addig ugyanis férfiak és nők egyaránt szoknyafélékben jártak. Az ókorban a lovas nomád népek hordtak először nadrágot – hiszen így sokkal kényelmesebb volt lovagolni, épp ezért akkoriban a nők is viselték. Rómában csak az utolsó császárok korában terjedt el, azelőtt nem volt népszerű: még gúnyolták is a gallokat furcsa ruhájuk miatt: „nadrágosnak” nevezték őket.
A hidegebb, északi tájakon sokkal gyakoribb szokás volt: a hideg miatt itt a nők is folyton nadrágot hordtak. A mi bátor őseink már hosszú évek óta nadrágban jártak, mire a középkorban ez a divat is
betört Nyugat-Európába. A 12. századtól a nadrág mindenféle formában megjelent: térdig érő, bugyogó formájú, úszónadrágszerű fazonokban pompáztak a főurak. A Napkirály korától egészen a 18. századig kitartott a térdnadrág divatja (culotte-nak hívták), amelyet selyemharisnyával viseltek. A francia forradalom idején a culotte szimbolikus szerepet kapott: a gyűlölt arisztokratákat jelképezte, ezért megvetették, aki ilyet hordott – ekkoriban alakult ki a pantalló, azaz a hosszúnadrág divatja.
A nők csak a 19. századtól hordtak nadrágot – a szexuális forradalommal és a feminizmussal azután széles körben is népszerűvé, majd mindennapi viseletünkké vált. A nők a nadrágot, mint alsóneműt a XVI században kezdték viselni, de mint felsőruha századokon keresztül a férfiak kiváltsága volt. (Meglehet a Távol-Keleten már sok helyen régóta bugyogót viseltek a nők). Jeanne d’Arc az Orleans-i szűz bűnlajstromában szerepelt a nadrághordás vétke. George Sand, a híres XIX századi romantikus írónő polgárpukkasztó szokása volt a nadrághúzás.
www.nice.hu
