Miért vagyunk hajlamosak túlevésre?
Miért vagyunk hajlamosak túlevésre?
Az agyunkban létezik egy terület, amelyet az egyszerűség kedvéért most nevezzünk csak "jutalmazás-központnak".  Ezen túlmenően léteznek  még nagyon erős biológiai késztetések is, melyek arra ösztönöznek, hogy azt tegyük, amitől jobban érezzük magunkat. Teljesen egyértelmű: boldogságra születtünk és nem szenvedésre.
Miért vagyunk haMiért vagyunk hajlamosak túlevésre?jlamosak túlevésre?
•    Az agyunkban létezik egy terület, amelyet az egyszerűség kedvéért most nevezzünk csak "jutalmazás-központnak".  Ezen túlmenően léteznek  még nagyon erős biológiai késztetések is, melyek arra ösztönöznek, hogy azt tegyük, amitől jobban érezzük magunkat. Teljesen egyértelmű: boldogságra születtünk és nem szenvedésre.
•    A cukor/zsír/só tartalmú ételek arra motiválnak, hogy még többet együnk belőlük.
•    Embereken és állatokon végzett kísérletek azt mutatják, hogy az idegsejteket stimulálja, ha nagyon ízletes ételt eszünk - ez az agyi "opiád-kör" kapcsolódási rendszeréhez tartozik.
•    Az "opiod" olyan ételféleségeket jelent, melyek  örömöt okoznak, még a dopamin a viselkedésünket befolyásolja és ezek felé az ételek felé irányít.
•    Az ösztönzés egy olyan jellegzetesség, ami valaminek a megszerzésére, "zsákmányolásra" sarkall, jutalom elnyerését vetíti előre.  Ennek az érzésnek köszönhetjük, hogy valamit akarunk, meg akarjuk szerezni magunknak.
Az élelmiszeripar mindent értünk tesz, de ugyanakkor a hízás-fogyás csapdájába ejt!
•    Az éttermek és élelmiszergyártók következetesen aromás, kellemes textúrájú termékekkel jelennek meg a piacon, melyek a fogyasztókban kellemes érzéseket (élményeket) okoznak, egyfajta "belső melegséget" árasztanak szét.
•    Célirányos "kényszerítő" képek - mint pl. egy ragacsos pizzaszelet - a racionális öröm-gondolkodást felfüggesztik és megzavarják az élvezetet.
•    Az ízletes ételek a legjövedelmezőbbek.
•    Párhuzam vonható az élelmiszeripar és a szórakoztatóipar között: a táplálék hasonlóan hat, mint a szórakoztatóipar. Nem csak a túlevést serkenti, de némi menekülést  jelent a mindennapi élet feszültségei elől is.
•    Az éttermek nagyvonalúan kezelik a fogyasztók "élvezkedési"  mentális jogait. A vendég/fogyasztó ízletes ételt kell kapjon, az összetétel már nem annyira fontos.
•    Ha alaposabban megnézzük az éttermek menüajánlatait, szinte mindegyik a zsír/cukor/só valamilyen kombinációját tartalmazza! Ezek a zsír/cukor - zsír/só tartalmú ételek többszörös idegrendszeri hatás létrehozására alkalmasak.
•    Az igazi táplálékkal szemben a nagyüzemi élelMiért vagyunk hajlamosak túlevésre?miszeripar már csak valami "olaj-tartósítószer-vegyianyag" keverékterméket kínál a fogyasztóknak hatalmas profittal.
Kiszolgáltatottak vagyunk?
•    Nem, de ehhez fel kell ismerni a jelenséget!  Célszerű bizalmatlannak lenni saját csaló érzéseinkkel szemben. A siker kulcsa abban rejlik, hogy mennyire vagyunk képesek a sokféle kognitív (tanulható, megismerhető) viselkedési eszköz alkalmazására az élelmiszeripari csábítások kivédésében.
•    Kezdetben fokozott tudatosság szükséges, hiszen a régi, beidegződött szokások "átfordítása" a jelenség beazonosításán túl szorgalmat és kitartást igényel.
•    Létfontosságú, hogy legyen egy  stratégiánk a kockázatos helyzetek kezelésére: pl. ha ez történik, akkor mit fogok tenni/gondolni/érezni!!! Ezt tényleg érdemes nagyon komolyan venni!
•    A magatartás megváltoztatása azt jelenti, hogy a cukros/sós/káros zsírokat tartalmazó élelmiszerekre vonatkozóan változtassuk meg az érzelmi hozzáállásunkat. Törekedjünk arra, hogy ezeket ne pozítivan, hanem inkább negatívan ítéljük meg.
•    A túlevésre ne úgy tekintsünk, mint akaratgyengeségre, hanem inkább mint egyfajta biológiai kihívásra.
Forrás: http://fogyokura-tipp.blog.hu

Memo

Címke:


Szóljon hozzá!


www.web-top.biz