Minden macska külön egyéniség!

Nemcsak a szívünket hódították meg. Hanem a földgolyót is. Jelenleg több mint 600 millióan élnek a Földön. És egyedszámuk csak növekszik. Ezek a sikeres állatok a macskák. Pontosabban a házimacskák. Mi teszi őket ennyire ellenállhatatlanná? Vajon honnan, és pontosan mikor indult el a fejlődésük?
A genetika és a személyes tapasztalat is formálja a személyiséget. Mint minden tudós, a viselkedéskutatók is borzonganak a végtelen felsorolásoktól: lételemük, hogy rendet csináljanak a káoszban, ezért hosszú órákat töltöttek azzal, hogy megragadják a macska személyiségének lényegét.
A macska első és egyben legfontosabb jellemzője a függetlenség. Sokan beszélnek a macska háziasításáról, habár be kell látnunk, hogy esetükben korántsem voltunk olyan sikeresek, mint a kutyák, lovak és egyebek átnevelésében. A macska egyszerűen átgondolta, milyen előnyei származhatnak az emberekkel való közösködésből, úgy vélte, jobb neki úgy, mint magányosan kóborolni az egyre inkább szűkülő természetes vadászterületeken, és nagy szerencsénkre mellénk szegődött.
Együtt élni egy macskával igazi kaland és kihívás. Egyénisége, akarata olyan erős, hogy csak akkor működőképes a kapcsolat, ha minimum egyenrangú társként kezeljük. (Felsőbbrendűségük elismeréséért cserébe pedig extra juttatásokban is részesülhetünk.)
A házimacska őrzi ősei vad vérét, kifinomult érzékeit. Csodálatra méltó ügyességgel vadászik, sikerélményét pedig gyermeki őszinteséggel kimutatja: Boldogan dorombolva órákon át "játszik" az áldozattal, gazdájától pedig dicséretet és hódolatot vár hőstettéért. Ha a kiszemelt zsákmány elillan, órákon át türelmes lesben áll, és gyakran még napok múlva is visszajár ellenőrizni a helyszínt.
Védi kijelölt területét, gondolkodás nélkül szembeszáll nála jóval erősebb macskákkal (néha kutyákkal is), pedig tisztában van az erőviszonyal.