A szinglik után itt vannak a minglik!

A minglik párkapcsolatban élnek meg nem is. Szinglik is meg nem is, házasok is meg nem is. Ők azok, akinek ugyan van párjuk, de eszük ágában sincs összekötni az életüket. Külön lakásban és külön életet élnek, kedvesükkel akkor és úgy találkoznak, ahogy kedvük tartja. Első ugyanis a függetlenség, az önálló élet. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének monogámok: a hűség éppúgy sarkalatos pontja a kapcsolatnak, mint egy házasságban, ám a szennyes zokni szintjéig már nem terjed a közös problémakör: mindenki mossa a magáét.
Hogyan lesz valakiből mingli?
– A mingliséggel is az a helyzet, mint a szingliséggel. Hangoztatjuk, hogy ez egy önként vállalt életforma, előszeretettel mondogatjuk, hogy saját elhatározásból döntöttünk a szingliség mellett. Én még nem nagyon találkoztam olyan lánnyal, aki egy-két év után is azt mondta volna: de jó egyedül lenni! A mingliséggel is ez a helyzet. Fontos tudni, hogy általában a 35-50 év közöttiek választják ezt az életformát, azok, akik már túl vannak válás(ok)on, párkapcsolati csalódás(ok)on. Ők már nem akarnak felolvadni egy kapcsolatban, nem akarják feladni függetlenségüket. Ez persze nem azt jelenti, hogy soha többé nem akarnak majd együtt élni valakivel. A mingliséget inkább úgy kell felfogni, mint egy átmeneti állapotot egy újabb komoly elköteleződés előtt. Mert az életről való felfogás életszakaszonként változik. A húszasok még jobban hisznek a hagyományos „legyünk együtt, csüngjünk egymáson” dologban. Ám azt hiszem, aki már túl van több fájdalmas szakításon, elváláson, annak az újrakezdés előtt szüksége lehet egy kis külön térre. Ötven-hatvan éves kor körül viszont újra megnő az emberek igénye arra, hogy ne egyedül éljenek, hanem legyen ott valaki, akihez szólni lehet, akire támaszkodni lehet. Ilyenkor a gyerekek már kirepültek, a szülők egyedül maradnak, természetes, hogy egy biztonsági bázist szeretnének maguk körül tudni.
Forradalmárok vagy gyáva kukacok?
A minglik tehát valójában forradalmárok, akik végre felismerték a házasság intézményének működésképtelenségét? Akik véget vetnek a közös önámításnak, hogy létezhet holtomiglan-holtodiglan? Akik ki merik mondani végre, hogy a szerelemnek számos árnyoldala van, amit jobb kiküszöbölni? A minglik azok az úttörők, akik évezredek után valahára fel merik vállalni, hogy a család, a közös háztartás, a két külön életből kovácsolt, közös élettér voltaképpen az ember természetével ellenkező, mesterséges és gyermeteg elképzelés? Vagy ellenkezőleg: félnek a teljes önátadástól és a könnyebb utat választják, amit aztán jól meg is ideologizálnak? Hiszen vajon kialakulhat-e igazi, mély kapcsolat ott, ahol nincsenek kőkemény próbatételek?