Ha félünk, kimerevedik a pupillánk, úgy ver a szívünk, hogy kiszakad a helyéről, felkészülünk a menekülésre vagy a támadásra. Ilyen állapotban egy férfi csak ritkán szerezhet meg magának egy nőt, bár igaz, a legnagyobb szerelmekre mégis ilyenkor talál. A férfi a legkiválóbb anyát szeretné utódja gondozójául, ha pedig egy ilyenre akad, minden energiáját bedobja és mint Napóleon, midőn megszerezte fél Európát, megtámadja a nőt.
Amikor nem tud megszólalni, az a vihar előtti csend. Ha egy férfi meglát egy nőt, majd lazán, szellemesen eltársalog vele, és a félelemnek nyoma sincs, akkor vagy nagyon sok nyugtatót szed, vagy nem kíván támadni.
Ha egy nő nem flörtöl, hanem gyereket akar, arca kitelik, felpirul, ajkai megduzzadnak, szíve nagy erejű vérfröccsöt küld az agyba, kémiai bombák robbannak szerte a testében. Végső soron felkészül arra,
hogy megtámadják és teherbe essen - a nő felkészülésének látványa pedig beindítja a férfi első rohamát.
Ilyen egyszerű lenne az egész? Hála istennek, nem. A párszerző stratégia ennél agyafúrtabb, a leplezések és a megjátszások szinte végtelen variációit kínálja. A nő úgy tesz, mintha csak flörtölne, a férfi leplezi, hogy rohamra készül.
A
párválasztáshoz bárki bármilyen tanácsot adhat; filozófusok és pszichiáterek írhatnak róla ezer kötetet - a szerelemnek kevés köze van az elméhez, a szívben játszódik le. A szív jelzi, hogy ki kell neki. Pontosan akkor és úgy dobban meg, hogy az elme csak akkor nem ismeri fel az üzenetet, ha nem akarja. Azt mondják, ne hallgass senkire, csak az ösztöneidre. Mit jelent ez? Az ösztön nem más, mint a tudattal csak kevéssé irányítható viselkedés.
Ezért, ha egy férfi/nő fél egy nőtől/férfitól, vagyis alig kap levegőt a közelében, össze-vissza beszél, megnémulva vigyorog, vagy úgy néz a másikra, mint egy ökölvívó a véres küzdelem előtt, akkor pontosan tudhatjuk, hogy az illető megtalálta az igazit.
Forrás: http://xelem.blog.hu
Memo
www.nice.hu
