Mitől vagyunk szerelmesek?

Megváltozott a világ; reggel az ég nem „már megint borús”, hanem örülünk, hogy mindjárt kisüt a Nap, amely különben is másként süt, mint máskor. Energiával töltődünk fel. Örömmel végezzük máskor monoton cselekedeteinket. A gondolataink szórakozottan el-elkalandoznak, hogy ezerféle helyzetből, ezerféle szempontból kiindulva mindig ugyanoda, egyetlen ember személyéhez kanyarodjanak vissza. Mindenről ő jut az eszünkbe – aki lehet, hogy mit sem tud erről, de az is lehet, hogy az ő érzései napról napra a miénkkel együtt, közös boldogságban erősödnek. Közben alig eszünk, alig alszunk, végig izgatottak vagyunk.
Miért szeretünk bele valakibe?
A szerelem nagyon magával ragadó, mégis megmagyarázhatatlan kérdés. Jónéhány tudós azonban úgy véli, hogy egyáltalán nem tudatosan választjuk ki vágyaink tárgyát, és egy szintén tudat alatti benyomás vonz egy másik embert bennünk.
Mindig csak az orrunk után, szólhatna innentől a mottó a álompasi és álomnő keresésére. Az állatvilágban legalábbis működik: Az egerek „kiszagolják”, hogy a potenciális partner genetikusan passzol-e hozzájuk. Hasonló mechanizmusokat sejtenek a tudósok az embereknél is. Valóban azt mutatják a kutatások: Mi is lehetőleg a szaglásunk alapján követjük a szeretett dolgokat.
Nőknek kellett a tudomány nevében órákig használt férfi pólókat szagolgatniuk, és ebből következtetni a viselője vonzerejére. Ismeretlenül választottak, mindig a hozzájuk genetikailag passzoló személyt. Hogy valóban a férfiak feromonjának tulajdonítható-e a vonzódás, az egyébként vitatott, a parfümipar állítása ellenére.
Hasonló a hasonlóhoz jól passzol
Érthetőnek tűnik, hogy mindenekelőtt azt vesszük figyelembe, hogy néz ki a pultnál ülő nő vagy férfi. Egy szabályos arcot nemcsak annyira vonzónak találunk, hanem valószínűleg azt is jelzi, hogy az illető különösen egészséges, és jó génjei vannak. A heteroszexuális nők legtöbbször ugyan a vonzerő alapján ítélnek, de néha a férfi anyagi helyzete is döntő lehet.
Minél nagyobb a kulturális gazdagság egy országban, és minél nagyobb az egyenjogúság, annál kevésbé különböznek a kívánságaik partnerválasztáskor. A kulturális fejlődés tehát felülírhatja a biológiai tényezőket. Ezt a szociológiai kutatások is kimutatták. Ha például a partnered abban járatos, ami téged is érdekel, az a normális. A párok gyakran ugyanabból a szociális környezetből származnak.