Ha a felek lojálisak egymáshoz, ha minden körülmények között számíthatnak a másikra, kitartanak akkor is, ha nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, akkor a kapcsolatuk szilárd és megingathatatlan. És ennek semmi köze a testiséghez.

Ha a felek lojálisak egymáshoz, ha minden körülmények között számíthatnak a másikra, kitartanak akkor is, ha nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, akkor a kapcsolatuk szilárd és megingathatatlan. És ennek semmi köze a testiséghez.
Másfelől, ha a testi/szexuális kizárólagosságra helyezzük a hangsúlyt, függetlenül a lojalitás mértékétől, függetlenül attól, hogy van-e a partnerek közt megértés, hogy számíthatnak-e egymásra, és csupán arra koncentrálunk, hogy nincs más test a játékban, beszélhetünk kényelemről, tehetetlenségről, megalkuvásról is. Ez hűség? Milyen lelki állapotok

lehetségesek egy ilyen, kikényszerített hűség, esetén? És mit kezdjen a kényszerből hűséges és akihez kényszerből hűségesek a benne feltorlódó esetleges haraggal, csalódással és frusztrációval?
Persze, az ideális az lenne, ha a lojalitás és a szexuális kizárólagosság együtt adná a hűséget, vagy legalább is így megyünk neki legtöbben egy párkapcsolatnak. Az évek során azonban sokminden megváltozik, megváltozhat.
A kérdés számomra a következő: értelmezhető-e a
hűség pusztán lelki kategóriaként, mint lojalitás?
Illetve: mennyit ér a testi kizárólagosság, ha ezt a felek (vagy az egyik fél) megalkuvásként éli meg?
Forrás: www.hutlenseg.blog.hu
Memo