A sok botrányt kavart Merlini-szabadulás óta sokaknak megfordulhatott a fejében, vajon mi volt a trükk...
...hol a megoldás kulcsa a szabadulóművész mutatványához, Merlini azonban féltve őrzi titkát. A nagy botrány óta, most beszél először őszintén a történtekről Merlini.
- Milyen érzés volt, hogy a több hónapos felkészülést igénylő produkció botránnyal végződött?
- Nem hiszem, hogy botrány lett volna a vége. Én sikernek nevezném. Már csak azért is, mivel túléltem.
- Valóban volt mit túlélni, vagy egy jól megkomponált trükköt tálaltak csak fel az embereknek?
- Szabadulóművész vagyok. Az életemmel játszok, amibe nem férnek bele trükközések.
- Ha valóban "tiszta játékról" volt szó, miért kételkedtek benned?
- Félreértés, hogy bárki is megkérdőjelezte volna a produkciót, természetesen rajtatok kívül. De ameddig külföldi újságok elismerően nyilatkoznak rólam, talán az nem is annyira érdekel, hogy budapesti újság mit gondol.
- Kicsit sem bántott, hogy vannak, akik nem hisznek neked?
- Nem. Én megtettem a magamét.
- Mégis, hogy kezdődött ez a nem túl szokványos karrier?
- Erre ráérez az ember. Nem munkaügyi tanácsadók javasolják, csak érzi, ezt kell csinálnia.
- És te mikor érezted ezt meg?
- Négy évesen tudtam már.
- Nem nagyon ismerem a szabadulóművészek szamárlétráját. Hol kell kezdeni?
- Nekem szerencsém volt. Már tizenhárom évesen bekerültem egy torinoi iskolába, ahol bűvészetet oktattak. Én voltam a legfiatalabb. Éjszaka kellett járni kilenctől éjfélig, nappal meg normál suli. Az alapokat ott tanultam meg.
- És hogy néz ki egy ilyen bűvésziskola?
- Egy pincerendszerben volt kialakítva. Misztikus érzés fogott el, ahogy beléptem. Hatalmas polcok tele könyvekkel.
- És mikor jött az első trükk?
- Elég fiatal voltam. Talán tizennégy. Teleöntöttem egy kádat koktéljéggel, összebilincseltem a kezem, onnan kellett kiszabadulnom.
- Gondolom nem volt probléma?
- Viszonylag egyszerűen ment.
- És a mostani produkcióban mi volt a legveszélyesebb?
- Számtalan elképzelésem volt, hogy hogyan jutok ki a betonkockából. Amitől féltem, az a felszínre jutás volt.
- Nem is attól tartottál, hogyan menekülsz meg egy négy tonnás tömb szorításából?
- A kocka viszonylag biztonságos közegnek számított. De ahogy kimenekültem, bármilyen a folyó által sodort tárgy sérüléseket okozhatott volna. A meder alján akár egy száz kilós követ is úgy görget a sodrás, mint ha csak egy falevél lenne.
- Nem volt semmi probléma?
- Még a főpróba alkalmával ijedtem meg alaposan. Valami nem úgy jött össze, ahogy azt én terveztem és az Árpád-hídnál értem csak el a felszínt. Nem volt rajtam mentőöv és húzott le a vizes ruha. Az utolsó pillanatban húztak ki. Alaposan megijedtem.
- Túlélted és gondolom ez a legfontosabb. De ha már ilyen szorgalmasan kockáztatod az életedet, gondolom ez azért meg is éri neked.
- Szabadulóművészként felkopna az állam. Nem ebből élek, ha erre gondolsz.
- Újabb produkcióra készülhetünk?
- Hogyne. Már készítem elő a következőt. Biztonsági okok miatt lehet, hogy nem lehet itthon kivitelezni, de szeretném ha itt találnánk megfelelő helyszínt.
- Hát akkor sok sikert hozzá. Próbáld túlélni.
- Köszi. Épp ez a célom.
Vic