www.nice.hu
''Egymás tenyerébe csaptunk'' - Presser Gábor, LGT - Sztárinterjúk
Ha ez a Sziget-felkérés nem lett volna, összeállt volna-e idén újra az LGT?
Presser Gábor: Majdnem. Amikor felkért a Gerendai, még úgy beszéltünk minderről, hogy benne voltunk egy másik felkérésben is. A beszélgetéseknek az lett az eredménye, hogy márciusban egymás tenyerébe csaptunk. A másik felkérés valahogy eléggé időhúzós volt, állandóan csak tolták és tolták a dolgot, közben folyamatosan társalogtam Gerendaival, akit megszerettem, mert elég normális pali, így aztán márciusban már nem is hívtam fel a konkurens szervezőket. Ha nincs ez a felkérés, akkor nem akarnánk és nem is tudnánk összehozni a koncertet.
Még egyszer nem tudunk LGT Fesztivált szervezni, bár elméletileg lehetne. Olyan mennyiségű túlmunkával járt a 2002-es fesztivál megszervezése, legalábbis az a része, ami nem a zenéről szólt, hogy erre még egyszer képtelen lennék. Játszani egy koncerten, abszolút megy, de az azt körülvevő hardverrel kapcsolatos félelmek megakadályozzák, hogy belemásszak az egészbe, tudod? Erősen lenyomja a kreativitást. Még így is, hogy a Sziget vállalja a koncert technikai lebonyolítását, túl sokan találnak meg különböző kérésekkel, feladatokkal. Azért szerencsére sikerül kivédeni valamennyit, de jut elég így is.
Első pillanattól világos volt, hogy pontosan milyen programmal érkeztek a nulladik napra? Például, hogy benne lesz a Popfesztivál teljes zenei repertoárja is?
PG: Azt mondták a szigetes emberek, hogy találjunk ki valami felvezető programot, amíg tényleg összegyűlnek az embereket. És kérdezősködtek az úgynevezett bejátszó bulikról is, aztán kérték, hogy nekik is csináljunk egyet, ahova meg tudják hívni a saját dolgozóikat, a VIP-vendégeket, és majd erre a célra kibérelnek egy színháztermet. Mondtam, hogy ne béreljenek semmit, hatodikán legyen ez a buli, úgyis az a főpróba napja, engedjünk be annyi embert, amennyit meg szeretnének hívni, meg akiket mi is meg szeretnénk hívni, és akkor nyomjuk le. Hatalmas megkönnyebbült sóhajt eresztettünk, hogy megoldottuk ezt a problémát. Aztán tipródtunk tovább, ki legyen az előbanda.
Már híre ment a koncertnek, és sokan kezdték kérdezgetni, hogy lesz-e Képzelt riport, mint ahogy 2002-ben is volt az LGT Fesztiválon. Akkor a túl korai kezdés miatt rengeteg ember későn érkezett és lemaradt róla, ugyanis nem volt leírva a pontos program. Azt gondoltuk, hopp!, Képzelt riport: milyen jó műsor. És akkor ismét leültünk a Szigettel tárgyalni, amire azt válaszolták, hogy ez nincs benne a költségvetésben. Pont jókor érkeztek a plakáton is látható támogatók ,akik vállalták, hogy bemutatják a Képzelt riportot. Úgyhogy most lesz és 18 órakor kezdődik: remélem, sokkal többen látják, mint öt éve.
A mostani Sziget mennyire paralel mindazzal a miliővel, amely körülvett titeket a hetvenes évek első felében a nagy amerikai és angol fesztiválokon?
PG: Annyiban, hogy nagyon jó fíling a Szigeten kóvályogni, mint ahogy anno is jó volt egy fesztiválon részt venni. Egyszer-egyszer volt csak olyan alkalom, hogy láttunk atrocitásokat, mint például az Ozark Festen, ahol a biztonsággal a Hell’s Angels volt megbízva, ami maga az agylágyulás. Egyébként ott a legnagyobb problémát az okozta, hogy elfogyott a víz, mert iszonyat meleg volt és nem voltak minderre felkészülve. És itt el is árultam a különbséget, ugyanis a Sziget sokkal fejlettebb infrastruktúrával rendelkezett már a 1993-as indulása idején is, mint ahogy a hetvenes évekbeli, Woodstock mintájára készült klasszikus rockfesztiválok befejezték. Utóbbiaknak az volt a koncepciójuk: mit akarnak az emberek? Enni meg inni. Talán mosakodni, de az nem érdekes, mert mindenhol van a közelben valami tó vagy folyó és mindenki el is foglalta ezeket a helyeket. Szóval az a világ sokkal kevésbé volt szervezett, no meg nem is egy város közepén tartottak fesztiválokat. Mindig ki kellett menni a városokból, 20-40 kilométereket kellett utazni, ahol viszont nem volt infrastruktúra. A hetvenes években a művész mindent megkapott, viszont a közönség nem igazán.
Az Ozarkon mi délután kettő körül játszottunk, a lehető legmelegebb időben. Mellesleg előttünk az Aerosmith lépett fel. Néztük a műsort és láttuk, hogy a nézők közül egy-egy lassan bedől a tűző napon. Kimentünk játszani, baromi jól fogadtak, mert Amerikában nincs meg az a „Mi van? Honnan jöttetek? Fúúúú!” előítélet, ami Angliában tapasztalható. Mindig bemondtuk, hogy 10000 mérföldről jöttünk, egy olyan kicsi országból, amely kisebb, mint a legtöbb amerikai város és paff!, belegyúrtunk - fiatalok voltunk, úgyhogy rúgtuk, ami kifért. A harmadik nóta végén úgy gondoltuk, hogy egy kicsit meg kell hálálni a baromi jó fogadtatást.
A színpad szélén hatalmas hordók álltak benne piával, jéggel. Na, a piát nem dobáltam, de dobáltam le a jeget. Bartának mondtam, hogy küldjed! Nyomott egy gitárszólót öt percig, és ledobtam egy hordónyi jeget. Mindenkinél jobban szerettek minket aznap a fesztiválon.
Eléggé heroikus küzdelemnek tűnik összeszervezni egy zenekart és a hozzá kapcsolódó koncertprogramot, illetve újra összeszokni a tagokkal.
PG: De jó is. Ha látod, hogy valaki visszafejlődött, akkor gáz van. De ez nem korfüggő. A Stones jobban játszik, mint húsz évvel ezelőtt. Nem kicsit, nagyon!
Amikor az Omegába bekerültem, öt évvel voltam fiatalabb, mint az ottani Kóbor-Benkő-Laux-mag. Éppen diploma előtt álltak - én nem egészen tizenkilenc voltam, ők pedig huszonnégy. Én megkérdeztem tőlük, hogy diploma után folytatják-e, mert én úgy gondoltam, hogy az már az a kor lesz….. Ők nagyon csúnyán néztek rám, mert azt hitték, hogy ez bántás – pedig én teljesen naiv módon kérdeztem.
Hogyan választottátok ki az óriási repertoárból a mostani műsort?
PG: A számok kiválasztására rááldoztunk egy vasárnap délutánt, egy zenekari ebédet. Megkajáltunk, aztán elkezdtük bedobni az ötleteket. Egyszer csak váratlanul meglódult az egész és egész gyorsan ment. Annyira jó volt az első verzió, hogy csak két számot cseréltünk, az első blokkon belül egyet, aztán a másodikon szintén egyet.
Volt valamilyen koncepció?
PG: Ha egy nyolcvan előadásos lengyel turnéban lennénk, akkor biztosan unnánk valamelyik számot. Ötven szám volt benn az első menetben, aztán harminckettő maradt. Szerencsére azokat a számokat, amelyeket valaki ki akart hagyni, azokat ki is lehetett hagyni. Négy részből áll majd a buli és ez a négy egység egész jól adja ki, hogy milyen jellegű számokat fogunk játszani. Nem is tematikailag, hanem megszólalásilag. A Tominak volt az a visszatérő ötlete, hogy játsszuk el a Szól a rádió-t.
Nem nagyon emlékszem, hogy játszottátok volna.
PG: Soha. Mert nem egy koncertdal. De aztán eszembe jutott egy verzió, és elpróbáltuk.
Általában a klasszikus rockzenekarok koncertprogramja mindig kötődik egy bizonyos, fénykorhoz köthető dramaturgiához, sorrendhez.
PG: Mi most kicsit felrúgtuk ezeket a „szabályokat”. Többek között a Prímadonnát sem tesszük oda, ahova szoktuk. Természetesen van olyan is, hogy két dal bizonyos okok miatt nem választható szét egymástól.
Somló végig basszusgitározik majd?
PG: Nem, nagyjából a felét. De lesz olyan, hogy az egyik számban basszusgitározik, majd szaxofonszólózik, ekkor a Stallone, azaz Papesch Péter átveszi a szerepét.
Mennyire lesz másmilyen a Képzelt riport előadói stábja az öt évvel ezelőttihez képest?
PG: Mindenképpen más lesz, hiszen Kaszás Attila halála közbeszólt, Király Linda Amerikában van jelenleg. Novák egyébként korábban is énekelte ezt a szerepet, mint ahogy már Lovasi András is szerepelt az LGT feszten. És persze Bíró Eszter, és Roy és Kovax. Annyiban más lesz a mostani produkció, hogy a Novák kicsit kezébe vette a színpadot, szóval kissé „megkoreografáltabb” lesz a produkció, mint 2002-ben.
sziget.hu - MCOnet
Nice Online - Nice.hu
Presser Gábor: Majdnem. Amikor felkért a Gerendai, még úgy beszéltünk minderről, hogy benne voltunk egy másik felkérésben is. A beszélgetéseknek az lett az eredménye, hogy márciusban egymás tenyerébe csaptunk. A másik felkérés valahogy eléggé időhúzós volt, állandóan csak tolták és tolták a dolgot, közben folyamatosan társalogtam Gerendaival, akit megszerettem, mert elég normális pali, így aztán márciusban már nem is hívtam fel a konkurens szervezőket. Ha nincs ez a felkérés, akkor nem akarnánk és nem is tudnánk összehozni a koncertet.
Még egyszer nem tudunk LGT Fesztivált szervezni, bár elméletileg lehetne. Olyan mennyiségű túlmunkával járt a 2002-es fesztivál megszervezése, legalábbis az a része, ami nem a zenéről szólt, hogy erre még egyszer képtelen lennék. Játszani egy koncerten, abszolút megy, de az azt körülvevő hardverrel kapcsolatos félelmek megakadályozzák, hogy belemásszak az egészbe, tudod? Erősen lenyomja a kreativitást. Még így is, hogy a Sziget vállalja a koncert technikai lebonyolítását, túl sokan találnak meg különböző kérésekkel, feladatokkal. Azért szerencsére sikerül kivédeni valamennyit, de jut elég így is.
Első pillanattól világos volt, hogy pontosan milyen programmal érkeztek a nulladik napra? Például, hogy benne lesz a Popfesztivál teljes zenei repertoárja is? PG: Azt mondták a szigetes emberek, hogy találjunk ki valami felvezető programot, amíg tényleg összegyűlnek az embereket. És kérdezősködtek az úgynevezett bejátszó bulikról is, aztán kérték, hogy nekik is csináljunk egyet, ahova meg tudják hívni a saját dolgozóikat, a VIP-vendégeket, és majd erre a célra kibérelnek egy színháztermet. Mondtam, hogy ne béreljenek semmit, hatodikán legyen ez a buli, úgyis az a főpróba napja, engedjünk be annyi embert, amennyit meg szeretnének hívni, meg akiket mi is meg szeretnénk hívni, és akkor nyomjuk le. Hatalmas megkönnyebbült sóhajt eresztettünk, hogy megoldottuk ezt a problémát. Aztán tipródtunk tovább, ki legyen az előbanda.
Már híre ment a koncertnek, és sokan kezdték kérdezgetni, hogy lesz-e Képzelt riport, mint ahogy 2002-ben is volt az LGT Fesztiválon. Akkor a túl korai kezdés miatt rengeteg ember későn érkezett és lemaradt róla, ugyanis nem volt leírva a pontos program. Azt gondoltuk, hopp!, Képzelt riport: milyen jó műsor. És akkor ismét leültünk a Szigettel tárgyalni, amire azt válaszolták, hogy ez nincs benne a költségvetésben. Pont jókor érkeztek a plakáton is látható támogatók ,akik vállalták, hogy bemutatják a Képzelt riportot. Úgyhogy most lesz és 18 órakor kezdődik: remélem, sokkal többen látják, mint öt éve.
A mostani Sziget mennyire paralel mindazzal a miliővel, amely körülvett titeket a hetvenes évek első felében a nagy amerikai és angol fesztiválokon?
PG: Annyiban, hogy nagyon jó fíling a Szigeten kóvályogni, mint ahogy anno is jó volt egy fesztiválon részt venni. Egyszer-egyszer volt csak olyan alkalom, hogy láttunk atrocitásokat, mint például az Ozark Festen, ahol a biztonsággal a Hell’s Angels volt megbízva, ami maga az agylágyulás. Egyébként ott a legnagyobb problémát az okozta, hogy elfogyott a víz, mert iszonyat meleg volt és nem voltak minderre felkészülve. És itt el is árultam a különbséget, ugyanis a Sziget sokkal fejlettebb infrastruktúrával rendelkezett már a 1993-as indulása idején is, mint ahogy a hetvenes évekbeli, Woodstock mintájára készült klasszikus rockfesztiválok befejezték. Utóbbiaknak az volt a koncepciójuk: mit akarnak az emberek? Enni meg inni. Talán mosakodni, de az nem érdekes, mert mindenhol van a közelben valami tó vagy folyó és mindenki el is foglalta ezeket a helyeket. Szóval az a világ sokkal kevésbé volt szervezett, no meg nem is egy város közepén tartottak fesztiválokat. Mindig ki kellett menni a városokból, 20-40 kilométereket kellett utazni, ahol viszont nem volt infrastruktúra. A hetvenes években a művész mindent megkapott, viszont a közönség nem igazán.
Az Ozarkon mi délután kettő körül játszottunk, a lehető legmelegebb időben. Mellesleg előttünk az Aerosmith lépett fel. Néztük a műsort és láttuk, hogy a nézők közül egy-egy lassan bedől a tűző napon. Kimentünk játszani, baromi jól fogadtak, mert Amerikában nincs meg az a „Mi van? Honnan jöttetek? Fúúúú!” előítélet, ami Angliában tapasztalható. Mindig bemondtuk, hogy 10000 mérföldről jöttünk, egy olyan kicsi országból, amely kisebb, mint a legtöbb amerikai város és paff!, belegyúrtunk - fiatalok voltunk, úgyhogy rúgtuk, ami kifért. A harmadik nóta végén úgy gondoltuk, hogy egy kicsit meg kell hálálni a baromi jó fogadtatást. A színpad szélén hatalmas hordók álltak benne piával, jéggel. Na, a piát nem dobáltam, de dobáltam le a jeget. Bartának mondtam, hogy küldjed! Nyomott egy gitárszólót öt percig, és ledobtam egy hordónyi jeget. Mindenkinél jobban szerettek minket aznap a fesztiválon.
Eléggé heroikus küzdelemnek tűnik összeszervezni egy zenekart és a hozzá kapcsolódó koncertprogramot, illetve újra összeszokni a tagokkal.
PG: De jó is. Ha látod, hogy valaki visszafejlődött, akkor gáz van. De ez nem korfüggő. A Stones jobban játszik, mint húsz évvel ezelőtt. Nem kicsit, nagyon!
Amikor az Omegába bekerültem, öt évvel voltam fiatalabb, mint az ottani Kóbor-Benkő-Laux-mag. Éppen diploma előtt álltak - én nem egészen tizenkilenc voltam, ők pedig huszonnégy. Én megkérdeztem tőlük, hogy diploma után folytatják-e, mert én úgy gondoltam, hogy az már az a kor lesz….. Ők nagyon csúnyán néztek rám, mert azt hitték, hogy ez bántás – pedig én teljesen naiv módon kérdeztem.
Hogyan választottátok ki az óriási repertoárból a mostani műsort?
PG: A számok kiválasztására rááldoztunk egy vasárnap délutánt, egy zenekari ebédet. Megkajáltunk, aztán elkezdtük bedobni az ötleteket. Egyszer csak váratlanul meglódult az egész és egész gyorsan ment. Annyira jó volt az első verzió, hogy csak két számot cseréltünk, az első blokkon belül egyet, aztán a másodikon szintén egyet.
Volt valamilyen koncepció?
PG: Ha egy nyolcvan előadásos lengyel turnéban lennénk, akkor biztosan unnánk valamelyik számot. Ötven szám volt benn az első menetben, aztán harminckettő maradt. Szerencsére azokat a számokat, amelyeket valaki ki akart hagyni, azokat ki is lehetett hagyni. Négy részből áll majd a buli és ez a négy egység egész jól adja ki, hogy milyen jellegű számokat fogunk játszani. Nem is tematikailag, hanem megszólalásilag. A Tominak volt az a visszatérő ötlete, hogy játsszuk el a Szól a rádió-t.
Nem nagyon emlékszem, hogy játszottátok volna.
PG: Soha. Mert nem egy koncertdal. De aztán eszembe jutott egy verzió, és elpróbáltuk.
Általában a klasszikus rockzenekarok koncertprogramja mindig kötődik egy bizonyos, fénykorhoz köthető dramaturgiához, sorrendhez.
PG: Mi most kicsit felrúgtuk ezeket a „szabályokat”. Többek között a Prímadonnát sem tesszük oda, ahova szoktuk. Természetesen van olyan is, hogy két dal bizonyos okok miatt nem választható szét egymástól.
Somló végig basszusgitározik majd?
PG: Nem, nagyjából a felét. De lesz olyan, hogy az egyik számban basszusgitározik, majd szaxofonszólózik, ekkor a Stallone, azaz Papesch Péter átveszi a szerepét.
Mennyire lesz másmilyen a Képzelt riport előadói stábja az öt évvel ezelőttihez képest?
PG: Mindenképpen más lesz, hiszen Kaszás Attila halála közbeszólt, Király Linda Amerikában van jelenleg. Novák egyébként korábban is énekelte ezt a szerepet, mint ahogy már Lovasi András is szerepelt az LGT feszten. És persze Bíró Eszter, és Roy és Kovax. Annyiban más lesz a mostani produkció, hogy a Novák kicsit kezébe vette a színpadot, szóval kissé „megkoreografáltabb” lesz a produkció, mint 2002-ben.
sziget.hu - MCOnet
Nice Online - Nice.hu
Szóljon hozzá!
Kapcsolódó cikkek:
Információ:
