2005. 03. 17. - 23:26
A végzet asszonya
Mindig is szép nőnek tartottam magam és a férfiak is ezt gondolták rólam. Sohasem voltak problémáim a párkapcsolatok kialakításában, hiszen a legtöbb férfi a lábaim előtt hevert.
Csak választanom kellett és máris enyém volt a kiszemelt férfi. Egy ideig ezt a helyzetet nagyon élveztem. Ám ahogy múltak az évek, rájöttem, hogy egyik férfit sem érdeklem igazán. Nem kíváncsiak a belső értékeimre, csakis a testem és a külsőm érdekli őket. Ez a felismerés nagyon elszomorított és ekkor úgy döntöttem, máshogyan szerzek magamnak partnert. Beregisztráltam magam egy internetes társkeresőbe, ahol megadtam az adataimat. Természetesen fényképet nem raktam magamról, mert nem akartam, hogy a külsőm alapján ítéljenek meg. Legnagyobb meglepetésemre már az adatlap felrakását követő nap tele volt a postaládám a különféle hódolók leveleivel. Mindet elolvastam, hiszen érdekelt, hogy kik is akarnak engem megismerni. De végül kiválasztottam egyet, amelyik a legjobban tetszett lés vele levelezni kezdtem.
Hamar összebarátkoztunk. Nagyon élveztem, hogy mindenre kíváncsi volt velem kapcsolatban, arra, hogy milyen zenét szeretek mi a kedvenc színem stb. A legkevésbé a külsőm számított neki. Sokáig levelezgettünk, ám egyik nap feltette a nagy kérdést, hogy találkozhatnánk-e. Ekkor nagyon megijedtem, de tudtam, hogy a személyes találkozást nem kerülhetem el. Megbeszéltünk hát egy randevút egy csendes kis kávézó teraszán. Annyira izgultam, hogy a nagy találkozás előtt még fodrásznál is voltam. Felvettem egy kényelmes, de elegáns ruhát és úgy mentem el a randevúra. István egy nagy csokor rózsával várt rám. És amikor meglátott alig bírt megszólalni. Nagyon jól sikerült a találkozásunk, mély benyomást tettünk egymásra. Azóta is rendszeresen találkozgatunk és úgy érzem egy komoly és mély kapcsolat van kialakulóban közöttünk.
Hamar összebarátkoztunk. Nagyon élveztem, hogy mindenre kíváncsi volt velem kapcsolatban, arra, hogy milyen zenét szeretek mi a kedvenc színem stb. A legkevésbé a külsőm számított neki. Sokáig levelezgettünk, ám egyik nap feltette a nagy kérdést, hogy találkozhatnánk-e. Ekkor nagyon megijedtem, de tudtam, hogy a személyes találkozást nem kerülhetem el. Megbeszéltünk hát egy randevút egy csendes kis kávézó teraszán. Annyira izgultam, hogy a nagy találkozás előtt még fodrásznál is voltam. Felvettem egy kényelmes, de elegáns ruhát és úgy mentem el a randevúra. István egy nagy csokor rózsával várt rám. És amikor meglátott alig bírt megszólalni. Nagyon jól sikerült a találkozásunk, mély benyomást tettünk egymásra. Azóta is rendszeresen találkozgatunk és úgy érzem egy komoly és mély kapcsolat van kialakulóban közöttünk.