Miért jó, ha a szülők segítenek a gyerekeknek a matematika tanulásban?
A matematika sokak számára nehéz tantárgy az iskolában, nem volt ez másként egy-két generációval ezelőtt sem. Reméljük, előbb-utóbb változni fog valami, és a gyermekeink számára élvezetesebb lesz a matematika tanulása, már csak azért is, mert aki meglátja a szépséget a számokban, annak számára egészen különleges világ nyílik meg. Addig is viszont érdemes egy kicsit a gyermekünk mellett állnunk, ha nehézségei vannak a matematika tesztekkel és képletekkel például a 8. osztályban.
Mitől lesz nehéz a matematika a gyermekünknek?
A matematika 12 évi tanulása úgy van felépítve, akár csak egy komplex vár. Vannak az erős alapok, amelyre jönnek a masszív falak, s a végén a légies kőcsipkék csak akkor tudnak felkerülni a vár tornyára, ha egyébként minden a helyén van. Akinek azonban folyton leomlik a fala, mert az alapoknál elvesztette a fonalat, hiába is próbálja a zászlót kitűzni, vagy a komolyabb feladványokat megoldani.
Ennél is nagyobb akadály, ha a gyermekünk elkönyveli magát - vagy a tanár elkönyveli őt - mint aki “buta a matekhoz.” Szülőként az első és legfontosabb, hogy mi ne essünk abba a csapdába, hogy ebben követjük őket. Valóban nagy akadály, ha a gyermek nem érzi úgy, mint akinek megy a matek, de ez pont egy olyan dolog, amin lehet és kell is változtatni, ha változásokat szeretnénk látni.
Miért fontos, hogy gyermekünknek menjen a matek?
Fontos tudatosítanunk azt is, hogy nem a gyermek bizonyítványa a lényeg. Persze, valamilyen szinten visszajelzést adnak a jegyek arról, hogy hogyan teljesít órán szemünk fénye, de ha ez a meghatározó, szem elől tévesztjük a lényeget.
A matematika egyrészt a gondolkodást edzi: azzal, hogy a gyermekek feladványokon törik a fejüket, gondolkodnak, kilépnek a megszokott sémákból, pontosan azt a fajta gondolkodást gyakorolják be, amelyre oly nagy szükségük lesz a munkaerőpiacon: a problémamegoldást és a precizitást. Ezt a fajta készséget mérik az IQ-tesztek, és erre a fajta kreatív megoldásokat találó észjárásra van szükség a munkában, és - legyünk őszinték - a magánéletben is.
Nem ettől lesz persze boldog, nem ez az örök boldogságnak és a bölcsek kövének a titkos receptje, hiszen annyi minden szükséges még ahhoz, hogy gyermekünk boldoguljon az életben. De be kell látnunk, hogy mindenképpen hasznos a matematika, akár csak a puszta életben maradáshoz is, nem csupán akkor, ha valaki műszaki pályára szeretne menni.
Arról nem is beszélve, hogy nagyban megnöveljük fiunk vagy lányunk későbbi pályaválasztási esélyeit, ha nem azon múlik a felvételije, hogy milyen volt a matek témazárója a kamasz gyerekünk legrosszabb napján.
Hogyan segítsünk?
Először is: legyünk nagyon türelmesek vele is, magunkkal is. Ha gyermekünk a jelen pillanatban inkább békát nyelne le egészben, mint a matekleckéjét csinálná, értsük meg a nehézségeit. Meg fogja érezni a hozzáállásunkat, és ő is kevésbé lesz megfeszülve. Ebből a pozícióból pedig már jóval könnyebb lesz együttműködésre hívni.
Másodszor: alakítsunk ki vele egy állandó tanulási rutint, és segítsünk is azt betartani. A gyakorlás még akkor is megéri, ha nem megy neki annyira, mert legalább kiderül, hogy hol van elakadás, hogy van-e egyáltalán. Ilyenkor, ha mi szülőként nem érezzük elég kompetensnek magunkat - és ebben semmi szégyellnivaló nincs -, keressünk mihamarabb segítséget, hogy gyermekünk fel tudjon zárkózni. Általános iskola felső osztályában már hamar be tudja pótolni az alapokat a gyermekünk, ha mondjuk annak idején a szorzótáblánál vagy a törteknél akadt el. A szakember pontosan kideríti, mi nem megy, segíteni tud, hogy gyorsan pótolja, és arra felépítve már menni fog az az évi tananyag is, például a százalékszámítás, vagy a függvények.
Egy másik hosszú távú előnye is van a rendszeres tanulási időnek: a gyermek megszokja, hogy adott ideig, mondjuk fél óráig koncentrál, és utána mehet játszani. Neki is könnyebb annak tudatában végigvergődni a nehéz feladatokon, hogy tudja, mennyi ideig tart, és hogy a munkának lesz majd eredménye.
Harmadszor: figyeljünk a megfelelő körülményekre. Ha gyermekünk éhes, szomjas, ha nem aludta ki magát, az sokkal inkább akadályozza a tanulásban, mint a szociális életének a viharai. Fogyasszon magvakat, aszalványokat, és sok-sok vizet az üres kalóriákat adó üdítők és rágcsák helyett.
Végül: érjük el, hogy gyermekünk sikerélményt szerezzen. Eleinte egészen apró dolgok is megfelelőek, a lényeg, hogy gyermekünk gondolkodásában átkattanjon a “nem értem a matekot, és nem is érdekel”- ből arra, hogy “végül is tud ez menni, sőt, egész érdekes”. Érdemes apró célokat kitűzni, épp csak akkora kihívásokat, hogy meg tudja ugorni. Amikor pedig már ráérzett a gondolkodás örömére, megjön az önbizalma, és sokkal könnyebben fog segítséget kérni később is. Ennek pedig nagy hasznát látja nemcsak a felvételinél, de későbbi tanulmányaiban is.
