2022. 09. 09. - 10:51

Miért jó, ha a szülők segítenek a gyerekeknek a matematika tanulásban?

Miért jó, ha a szülők segítenek a gyerekeknek a matematika tanulásban?

A matematika sokak számára nehéz tantárgy az iskolában, nem volt ez másként egy-két generációval ezelőtt sem. Reméljük, előbb-utóbb változni fog valami, és a gyermekeink számára élvezetesebb lesz a matematika tanulása, már csak azért is, mert aki meglátja a szépséget a számokban, annak számára egészen különleges világ nyílik meg. Addig is viszont érdemes egy kicsit a gyermekünk mellett állnunk, ha nehézségei vannak a matematika tesztekkel és képletekkel például a 8. osztályban.

Mitől lesz nehéz a matematika a gyermekünknek?

 

A nehézség több részből adódik össze. Egyrészt a matematika a világot számokkal írja le, és azoktól a gyerekektől eltekintve, akiknek ez ösztönösen megy, azért az absztrakt gondolkodás sokak számára túl korai tanulási fázisban jön. Sok gyermek, aki hat évesen iskolába kerül, még nem tart ott, hogy abban a tempóban fogadja be a tananyagot, ahogyan a tanár és a tanterv diktálja, például nem tud tízig számolni. A tanár pedig - aki általában szereti a tantárgyát és ideális esetben a gyermekeket is - azokkal halad, akik tudják követni. Ebből következik, hogy a lassabb tempójú gyermekek lemaradnak. Ez önmagában még nem lenne baj, hiszen természetes, hogy különbözőek vagyunk. Viszont a lemaradás sokszor marad láthatatlan. A gyermek nem tud vagy nem mer szólni, hogy valamit nem ért, valahogy átevickél a házi feladatokon és a dolgozatokon, és két nagyon fontosat hagy el útközben: az alapokat, és az önbizalmát.

 

A matematika 12 évi tanulása úgy van felépítve, akár csak egy komplex vár. Vannak az erős alapok, amelyre jönnek a masszív falak, s a végén a légies kőcsipkék csak akkor tudnak felkerülni a vár tornyára, ha egyébként minden a helyén van. Akinek azonban folyton leomlik a fala, mert az alapoknál elvesztette a fonalat, hiába is próbálja a zászlót kitűzni, vagy a komolyabb feladványokat megoldani.

 

Ennél is nagyobb akadály, ha a gyermekünk elkönyveli magát - vagy a tanár elkönyveli őt - mint aki “buta a matekhoz.” Szülőként az első és legfontosabb, hogy mi ne essünk abba a csapdába, hogy ebben követjük őket. Valóban nagy akadály, ha a gyermek nem érzi úgy, mint akinek megy a matek, de ez pont egy olyan dolog, amin lehet és kell is változtatni, ha változásokat szeretnénk látni.

 

Miért fontos, hogy gyermekünknek menjen a matek?

 

Fontos tudatosítanunk azt is, hogy nem a gyermek bizonyítványa a lényeg. Persze, valamilyen szinten visszajelzést adnak a jegyek arról, hogy hogyan teljesít órán szemünk fénye, de ha ez a meghatározó, szem elől tévesztjük a lényeget.

 

A matematika egyrészt a gondolkodást edzi: azzal, hogy a gyermekek feladványokon törik a fejüket, gondolkodnak, kilépnek a megszokott sémákból, pontosan azt a fajta gondolkodást gyakorolják be, amelyre oly nagy szükségük lesz a munkaerőpiacon: a problémamegoldást és a precizitást. Ezt a fajta készséget mérik az IQ-tesztek, és erre a fajta kreatív megoldásokat találó észjárásra van szükség a munkában, és - legyünk őszinték - a magánéletben is.

 

Nem ettől lesz persze boldog, nem ez az örök boldogságnak és a bölcsek kövének a titkos receptje, hiszen annyi minden szükséges még ahhoz, hogy gyermekünk boldoguljon az életben. De be kell látnunk, hogy mindenképpen hasznos a matematika, akár csak a puszta életben maradáshoz is, nem csupán akkor, ha valaki műszaki pályára szeretne menni.

 

Ha valaki többet költ, mint amennyit keres, csakhamar nehéz helyzetben találja magát, és ez még alsós szintű matematika. De a belegondolunk, hogy miért érdemes pénzt félretenni, egyáltalán, hogyan érdemes a pénzzel bánni, már előjön, hogy muszáj tudni bánni a számológéppel, de még a kockás füzettel is. Ha valamire félretennénk egy adag pénzt, ha valamit magunk csinálnánk meg a ház körül és szerkeszteni kell hozzá, ha el kell tartani a gyermekeinket, ha be kell osztani a pénzt, ha szeretnénk félretenni nyugdíjas éveinkre - mind-mind szükséges hozzá a matematika, gondoljunk csak a geometriára és a kamatos kamatra.

 

Arról nem is beszélve, hogy nagyban megnöveljük fiunk vagy lányunk későbbi pályaválasztási esélyeit, ha nem azon múlik a felvételije, hogy milyen volt a matek témazárója a kamasz gyerekünk legrosszabb napján.

 

Hogyan segítsünk?


Először is: legyünk nagyon türelmesek vele is, magunkkal is. Ha gyermekünk a jelen pillanatban inkább békát nyelne le egészben, mint a matekleckéjét csinálná, értsük meg a nehézségeit. Meg fogja érezni a hozzáállásunkat, és ő is kevésbé lesz megfeszülve. Ebből a pozícióból pedig már jóval könnyebb lesz együttműködésre hívni.

 

Másodszor: alakítsunk ki vele egy állandó tanulási rutint, és segítsünk is azt betartani. A gyakorlás még akkor is megéri, ha nem megy neki annyira, mert legalább kiderül, hogy hol van elakadás, hogy van-e egyáltalán. Ilyenkor, ha mi szülőként nem érezzük elég kompetensnek magunkat - és ebben semmi szégyellnivaló nincs -, keressünk mihamarabb segítséget, hogy gyermekünk fel tudjon zárkózni. Általános iskola felső osztályában már hamar be tudja pótolni az alapokat a gyermekünk, ha mondjuk annak idején a szorzótáblánál vagy a törteknél akadt el. A szakember pontosan kideríti, mi nem megy, segíteni tud, hogy gyorsan pótolja, és arra felépítve már menni fog az az évi tananyag is, például a százalékszámítás, vagy a függvények.

 

Egy másik hosszú távú előnye is van a rendszeres tanulási időnek: a gyermek megszokja, hogy adott ideig, mondjuk fél óráig koncentrál, és utána mehet játszani. Neki is könnyebb annak tudatában végigvergődni a nehéz feladatokon, hogy tudja, mennyi ideig tart, és hogy a munkának lesz majd eredménye.

 

Harmadszor: figyeljünk a megfelelő körülményekre. Ha gyermekünk éhes, szomjas, ha nem aludta ki magát, az sokkal inkább akadályozza a tanulásban, mint a szociális életének a viharai. Fogyasszon magvakat, aszalványokat, és sok-sok vizet az üres kalóriákat adó üdítők és rágcsák helyett.

 

Végül: érjük el, hogy gyermekünk sikerélményt szerezzen. Eleinte egészen apró dolgok is megfelelőek, a lényeg, hogy gyermekünk gondolkodásában átkattanjon a “nem értem a matekot, és nem is érdekel”- ből arra, hogy “végül is tud ez menni, sőt, egész érdekes”. Érdemes apró célokat kitűzni, épp csak akkora kihívásokat, hogy meg tudja ugorni. Amikor pedig már ráérzett a gondolkodás örömére, megjön az önbizalma, és sokkal könnyebben fog segítséget kérni később is. Ennek pedig nagy hasznát látja nemcsak a felvételinél, de későbbi tanulmányaiban is.

 

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, add meg adataidat a hírlevélre történő feliratkozáshoz! A megadott adatokat bizalmasan kezeljük, azokat harmadik félnek át nem adjuk.