2020. 09. 22. - 12:10
Miért ne számítsunk rá, hogy az anyaság tökéletes boldogság lesz?
A tökéletes anyai boldogság a szakemberek szerint egy mítosz – nem mintha nem lennének valóban boldog percek, az a gondolat azonban, hogy egy újdonsült anya számára ez magától adódó és természetes állapot, téves. Miért?
Aki gyermekre vágyik, annak kétségtelenül nagy áldás, ha a kisbaba valóban megszületik. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a tökéletes boldogság egy újdonsült anyukánál teljesen magától adódó és természetes állapot – ez a téveszme nagy kárt okozhat mind az anyák, mind pedig családjuk életében.
A gyermekvállalás sok szempontból hatalmas változás és kihívás. Előszöris, megérkezik egy apróság, aki teljes mértékben a szüleitől függ, s csaknem állandó figyelmet kíván – nappal és éjjel.
Az anya számára ő lesz a középpont, minden egyes nap. Számos nő küzd ezzel, hiszen nem dolgozhat, jelentős mennyiségű dolog marad ki az életükből, amire már nincs idejük, s sokan úgy is döntenek, nem mennek vissza dolgozni. Az anyagi helyzet is megváltozhat, gyakran adódhat feszültség otthon.
Emellett sűrűn tapasztalhatók hormonális változások, amelyek a szüléssel és a szoptatással jelentkeznek. Mindez sokszor annyira megterheli az anyát, hogy nehezen tud alkalmazkodni új életéhez. A személyes, biológiai és társadalmi változások részei az élete nagy átmenetének.
Amikor egy újdonsült anya arra számít, hogy a teljes boldogság állapotába kerül, amint kisbabája megszületik, s ez nem történik meg, bizony elkezd azon gondolkodni, mi vele a baj.
Alexandra Sacks, reproduktivitással foglalkozó pszichiáter várandós és szülés után levő nőkkel dolgozik együtt – mint mondta, több száz hívást kapott kismamáktól, akiknek ilyen jellegű aggodalmuk van. A szakember elmondta: a serdülőkorhoz hasonlítaná az anyává válást, hiszen ez is ilyen nagymértékű változás. Az újdonsült anyák személye változó, mivel hormonális és testi változásaik is vannak.
Az anyák gyakran szembesülnek azzal, hogy mivel emelkedik az oxitocin hormon szintjük, ez fokozza a babájuk iránti kötődést, feléjük irányítva a figyelmüket. Eközben – bár elméjük „tompul” - önmaguk elvesző aspektusaival is tisztában vannak.
Emlékeznek személyiségükre korábbról, életük minden területéről, munkájukra, kapcsolataikra, hobbijaikra. Tisztában vannak fizikai szükségleteikkel is, mint például az alvás, evés, szex. Vagyis nagyon egyszerűen belecsúsznak egy kemény „kötélhúzásba”, amely nem szülés utáni depresszió vagy egyéb betegség. Természetes átmenet az anyaságba.
Felkészülni az anyasággal járó kihívásokra, amelyek kimerítőek, valójában lehetetlen. Ezzel együtt a nő személyes függetlenségét is elveszíti. Vagyis, támaszra van szüksége, s arra, hogy tisztában legyen vele: nincs egyedül a problémáival.
Amit tapasztal, az pedig normális. Számos anyuka érzi elszigetelve magát, mert babájával igen szoros a kapcsolata és nagyon sok figyelmet igényel. Ez felbecsülhetetlenné teszi a kapcsolattartást más anyákkal.
Az anya-lét sokdimenziós, egyes részei élvezetesek, mások nehezek. Anyává válni nem egy történés, sokkal inkább egy folyamat, mellyel szemben a nőnek és környezetének is megértőnek kell lenni.
László Adrienn
