Beszélgetések Zalatnay Cinivel!

"Miért nem bankba tették? Vagy kérdés, hogy ezek fekete pénzek voltak? A mai törvények szerint az uzsorásoknak börtönbüntetés jár. Számomra az is érthetetlen, hogy az első és másodrendű vádlott soha nem szerepel, tőlük nem kérnek semmit, csak engem támadnak, mint az ügy HARMADrendű vádlottját."

Ez tényleg elég érdekes körülmény, s nemigen találok rá magyarázatot. Esetleg a másodrendű vádlott talán ismerős, vagy még sokkal reménytelenebb az, hogy valaha legyen pénz általa? Nem tudok más ésszerű magyarázatot találni a dologra.

"A stúdió hitelezőjének többsége belátta, hogy rizikót vállalt. Az "együtt sírunk, vagy együtt nevetünk" mondás szerint, és tartják velem a kapcsolatot, sőt inkább együtt éreznek, minthogy bántanának. Életem egyik legszörnyűbb napja volt a tegnapi. Hiszen az is fáj, ha a sajátodat viszik el, de az tragédia, mikor semmi nem a tied, mégis kipakolják a házat!"

Nagyon is megértjük, milyen szörnyű lehet, s ezt igazán csak az tudja, aki átéli, a többiek maximum elképzelik. Ha most jönnének ide, s ezt tennék, nem is tudom, hogyan élném túl. Cini! Erős vagy! Tényleg! De gondolj arra, hogy ez már a hullámvölgy alja volt, ennél már csak feljebb lehet menni, már csak jobb jöhet. A legrosszabbon túl vagy! Nem sok vigasz, de most ennyi van, s az, hogy sokan Veled éreznek a bajban. Tudod - bajban ismered meg, ki a barát igazán. Ez egy jó tanulság, egy jó lecke az élettől. Megmutatja, kik állnak melletted szívvel-lélekkel. A sors minden nehézséggel akar valamit tanítani nekünk. Ezt mondják a bölcsek. Csak meg kell találnunk, hogy épp most, mi a tanulnivalónk...

"A Fókusz napi kérdése az volt, hogy látnak-e engem még énekesnőként az újságok címlapján. Ha ez a reprezentatív felmérés hiteles, akkor elszomorít, de ösztönzőleg hat is rám. Mindig is énekesnő voltam, az is maradok; és akik hétvégeken az ország különböző koncertjeire eljönnek, és hallanak Élőben (ugyanis soha nem énekelek playbackről), azoknak biztosan azonnal megváltozik a véleménye, amikor felállva tapsol több ezer ember, amikor 3-4szer kell visszamenni a színpadra, mert nem hagyják abba a tapsot, felállva demonstrálják szeretetüket." Ez csodálatos Cini!

"El is határoztam, hogy a koncertekről videofelvételt fogunk készíteni, amiket ezen a blogon büszkán fogok megmutatni nektek. Sajnos minden pénz kérdése, de szeretnék a fellépéseken háttérvetítéssel még sikeresebbé tenni a látványt, mert egyedül állni a színpadon sokszor szegényesnek tűnik..." Dehogy tűnik szegényesnek. Régen volt olyan, hogy egy-egy énekes minden kíséret nélkül énekelt. Valami szívszorító érzés volt hallani az emberi hangot - magában. A legtöbbször elsírtuk magunkat ilyenkor. Egyedülálló...Csináltál ilyet? Szeretnénk Téged is hallani így!

-gg-