2010. 04. 29. - 14:00
Darócz Dávid ''kék szigete'' nem ezen a Földön volt...

Ha Daróczi Dávid öngyilkos lett - kezdem megérteni - miért is...Az őszinteség ma már szerencsétlen adottság. Az egyenes gerinc - szintén.

Minden apró kis eseményt, írást, hírt és bejegyzést, hozzászólást átnéztem, ami megjelent Daróczi Dávidról. Lassan összeáll egy ember képe. Egy őszinte és igaz szívű férfi képe ez...Olyan, aki manapság nagyon ritka, vagy nincs is. Akire titokban minden nő vágyik, aki tud még csodát hozni a földre, s csodát tenni az életben. Nagyon sajnálom, hogy nem ismertem személyesen.
Ha Daróczi Dávid öngyilkos lett - kezdem megérteni - miért is...Az őszinteség ma már szerencsétlen adottság. Az egyenes gerinc - szintén. A pénzhabzsolás hiánya - egyenesen bűn és butaság. Leszólják, lenézik, lekezelik azt, aki kiadja magát, nem a pénz mozgatja, van szíve, s őszintén tisztel embereket, vagy őszintén szeret. Minél gazdagabb egy ember

Kifordított világ. Kifordított emberek. Fejre állt értékrend. Kéz kezet mos napok... Kell ez? Vannak emberek, akik azt tudják csak válaszolni: Elég!! Nem akarom ezt! Nem bírom ezt! Nem csinálom ezt! Vége! S lépnek...elmennek...s itt hagynak minket kétségek között, visszatérnek álmaik "kék szigetére" - örökre.
Kéklét
(az író nem kívánja megnevezni személyét)
Ott - hol elhalkul a szél
s minden folyó véget ér
Hová aludni tér a hegy
s az út már sehová se megy
Ahová hang már el nem ér
csak a leírt szó beszél
Hol álombéli sasok keringenek
és dallamok
Ahol a világ fénybe fordul -
a valóság éle kicsorbul
Ott áll a ki nem mondható -
csak képzelettel fogható
falak nélküli -
kék torony...
Ott már nem halkul el a szél -
a folyó véget nem ér -
Álmatlan a hegy
s az út visszamegy -
a hang berobban
Nincs szó többé s nincs remény -
Álombéli sasok zuhannak Földre
Dallamok hallgatnak el örökre
A világ sötétbe borul -
Valóság éle beszorul
Itt a kimondható -
képzelet nélkül fogható
falak nélkül épített
álmokba temetett
magába roskadó
két torony...
-...-