2021. 02. 09. - 10:35
Biológiai egyensúlyhiány az íny- és a vesebetegség közötti kapcsolat titka?
Kutatás végzett a Birmingham-i Egyetem az íny- és a vesebetegség kapcsolatáról, melynek során kiderült: biológiai egyensúlyhiány állhat az ínybetegség és a vese megbetegedése közötti kapcsolat mögött.
A szervezet oxigént termelő szabad gyökeinek, illetve antioxidáns sejtjeinek egyensúlyhiánya lehet az oka annak, hogy az ínybetegség és a krónikus vesebetegség befolyásolja egymást - állapította meg egy új tanulmány, melyet a Birminghami Egyetem kutatói végeztek.
A periodontitis – avagy az ínybetegség - gyakori, gyulladásos betegség, mely kiváltja az íny vérzését, ingatag vagy sodródó fogakat eredményez, s végső soron fogvesztést is okozhat.
Korábbi tanulmányok már kimutatták az összefüggést az ínybetegség okozta, súlyos szájban kialakuló gyulladás és a krónikus vesebetegség között – ami arra utal, hogy az íny komolyabb gyulladása rosszabb veseműködést eredményez.
Szintén korábbi kutatások árulták el, hogy a krónikus vesebetegségben és parodontitisben szenvedő betegeknél a túlélési arány csökkenése tapasztalható - mindez hasonló nagyságrendű, mint ha diabéteszesek lennének az ínygyulladás helyett. Ez azt sugallja, hogy az ínygyulladás hatással lehet a vese működésére.
Az ínygyulladás és a vesebetegség közötti összefüggés okára világítottak rá a kutatók
A fenti, közelmúltbeli tanulmány, melyet a Birmingham végzett, több mint 700 krónikus vesebetegséggel küzdő páciens egészségét tekintette át, részletes száj- és teljes test vizsgálatokkal, beleértve a vérmintákat.
A cél a hipotézis tesztelése volt, miszerint a periodontális gyulladás és a vesefunkció befolyásolja egymást, s meghatározták az e mögött megbúvó mechanizmust.
Az eredmények azt mutatták: az íny gyulladásának csupán 10 százalékos növekedése 3 százalékkal csökkenti a veseműködést. E betegcsoportban a vesefunkció 3 százalékos romlása a veseelégtelenség kockázatának növekedését jelenti 5 év alatt, 32-34 százalékról. Az eredmények azt is kimutatták, hogy a vesefunkció 10 százalékos csökkenése 25 százalékkal fokozza a parodontális gyulladást.
A jelenlegi hiedelmekkel szemben - miszerint a gyulladás a kapcsolat a parodontitis és egyéb szisztémás betegségek között -, a kutatók most először mutatták meg, hogy ebben a betegcsoportban a hatást egy „oxidatív stressz” nevű biológiai folyamat – avagy egyensúlyhiány - okozta a reaktív oxigénfajták és a szervezet antioxidáns kapacitása között, mely sejt szinten károsítja a szöveteket.
„Ez az első tanulmány, amely számszerűsíti a parodontitis vesefunkcióra gyakorolt okozati hatását és fordítva - valamint az első, amely tisztázza a szerepet játszó utakat” - mondta el dr. Praveen Sharma vezető szerző, a Birminghami Egyetem Fogorvostudományi Kar parodontológiai kutatócsoportjából.
Hozzátette: a tanulmány kimutatta, hogy még az íny gyulladásának mérsékelt csökkenése is elősegítheti a veseműködés javulását.
Tekintettel arra, hogy az íny gyulladásának 10 százalékos mérséklődését viszonylag könnyű elérni, egyszerű intézkedésekkel - például helyes fogmosási technikákkal és a fogak közének tisztításával -, ezek az eredmények nagyon érdekesek.
A tanulmány vezető szerzője megjegyezte: bíznak benne, hogy a fenti kutatás előkészíti az utat a további vizsgálatok számára, annak megállapítására, hogy a vesefunkció javulása a parodontális ellátást követően hosszabb, egészségesebb életet jelent-e a krónikus vesebetegségben szenvedő betegek esetében. Remélik, az általuk azonosított hipotézist más csoportokban is tesztelni lehet majd.
László Adrienn
