2022. 03. 17. - 10:30
Ízületeket károsíthat az éjszakai fogcsikorgatás
A felső és alsó állkapocs összeszorítása számos egészségügyi következménnyel járhat. Kutatók most rámutattak: károsíthatja a temporomandibularis ízületeket is.
Sokak számára sajnos a mindennapok része, még ha nem is igazán tudnak róla: az éjszakai fogcsikorgatást, valamint a felső és alsó állkapocs összeszorítását alvási bruxizmusnak nevezik és számos egészségügyi következménnyel járhat.
Ellentmondásos kérdés a fogtudományon belül, vajon az alvási bruxizmus összefügg-e a temporomandibularis ízületi rendellenességek kialakulásával vagy progressziójával.
Egy új tanulmány, melyet a Bécsi Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Egyetemi Klinikáján végeztek, kiderítette, hogy bizonyos fogformák és fogak elhelyezkedése a fogcsikorgatás vagy bruxizmus következtében temporomandibularis ízületi problémákhoz vezethet.
Ízületeket károsíthat a fogcsikorgatás
Benedikt Sagl csapatának kutatási eredményeit a Journal of Advanced Research folyóirat jelentette meg.
Becslések szerint az emberek nagyjából 15 százaléka csikorgatja a fogát alvás közben. A probléma különösen gyakori a fiatalok körében.
A fogak felületére és az állkapcsokra gyakorolt, gyakran jelentős nyomással kapcsolatban a szakértők úgy vélik, különféle fogászati egészségügyi problémákat és fejfájást okoz, valamint az állkapocs izmainak fájdalmát is kiválthatja.
A Benedikt Sagl vezette kutatócsoport most azt vizsgálta, negatív hatással lehet-e a temporomandibularis ízületi (TMJ) struktúrákra is az alvási bruxizmus.
Kutatásuk azon az elméleten alapult, hogy a fog alakjának és elhelyezkedésének specifikus kombinációi a fogcsikorgatás során befolyásolják a temporomandibularis ízület mechanikai terhelését, így a rendellenességek kockázati tényezőjének tekinthetők.
A vizsgálatokat a szakemberek a rágó régióra alkalmazott, legmodernebb számítógépes modellel végezték, amely magában foglalja a csont-, porc- és izomszerkezeteket.
Az ilyen számítógépes modellek felhasználhatók bizonyos kutatási kérdések esetében, ha a betegeken végzett közvetlen vizsgálatok etikai okokból nem kivitelezhetők.
A kutatás tárgya két, a bruxizmus jelenségében egybeeső tényező kölcsönhatása volt. Az egyik az érintett fog formája, pontosabban a csikorgatás során a vele ellentétes oldalon érintkező fogcsúcs dőlésszöge.
A második a fogkontaktus (ún. kopási oldal) elhelyezkedése dinamikus csiszolómozgás során, amelyet a kutatócsoport figyelembe vett.
A tanulmány szimulálta az oldalsó köszörülés hatásait az első őrlőfogra és a szemfogra nézve, hat különböző kopási szöghajlás mellett - összesen 12 szimulált forgatókönyvet készítettek.
„Eredményeink azt mutatják, hogy a kopási felületek dőlése és elhelyezkedése is befolyásolja a temporomandibularis ízület mechanikai terhelésének erősségét - magyarázza Benedikt Sagl. - Úgy tűnik azonban, hogy a döntő tényező a csiszolási felület meredeksége. Minél laposabb a fog, annál nagyobb az ízület terhelése, s ezáltal nagyobb a temporomandibularis ízületi-rendellenesség kockázata.”
Az is kiderült, hogy ezzel szemben, ha a bruxizmusban érintett fogcsontok meredekebb dőlésszöggel rendelkeznek, a számított ízületi terhelés kisebb, még akkor is, ha azonos „csiszolóerővel” (bruxos erővel) rendelkezik.
A szakemberek a továbbiakban klinikai vizsgálatokkal együtt végeznek kutatásokat, annak megállapítására, hogy ez az eredmény beépíthető-e az alvási bruxizmus terápiás beavatkozásainak fejlesztésébe.
L.A.
