Pekingi palotakutya – a farkas legközelebbi rokona!

DNS elemzések szerint a pekingi palotakutya a legősibb fajtának számít, génállománya a többi kutyafajtához képest legjobban hasonlít a farkaséhoz. Császári palotákban tartották, a hatalmasságok kedvencei voltak.

Általában négy kutyát választottak a császárok, melyek úgymond a „személyi testőrei” voltak az uralkodónak. Ha valaki kárt merészelt tenni ezekben az ebekben, akár halálbüntetést is kaphatott. Tenyésztésüket is az uralkodó felügyelte.
Felépítése:
4-6 kg-os testsúly, alacsony lábakon. Fejeteteje lapos, fülei magasan tűzöttek. A palotakutyáknak a szőre adja a díszét. Bundája tömör aljszőrből áll, ezt befedi a hosszú egyenes szálú fedőszőrzet. A fedőszőrzet lehetőleg fedje be az egész kutyát, a hasánál is egyenletesen érjen le a földig. Nagyon fontos a kutya szőrének rendszeres ápolása.
Jelleme:
Egyedi személyiségű kutya, makacs, bármit képes kiharcolni gazdájától, manipulálja azt. Ha megkapja amit szeretne újra kezes báránnyá alakul. Szerei a kényeztetést és a kényelmet, ha ölbe veszik és becézgetik.

A palotakutya kedveli a kertes házakat ahol kedvére csatangolhat, játszadozhat. A nyári hőséget nehezen viseli, ilyenkor árnyéban bújik meg, és csak az este hűvösére jön elő. Alvás közben hajlamos a horkolásra. Kicsi termete nem akadályozza meg abban, hogy bármekkora termetű kutyára rátámadjon, ilyenkor az a legcélszerűbb ha ölbe vesszük és megnyugtatjuk kedvencünket, nehogy pórul járjon.