Szőrtelen macskák

Szőrtelen macskák egyébként mindig is voltak: a természet néha a természetes macskatenyészetekben is előáll ilyen genetikai mutációval. Természetesen normál körülmények között a szőrtelen macskáknak vajmi kevés esélyük van a túlélésre, ám 1966-ban egy tenyésztő úgy döntött, megpróbál kinevelni egy szőrtelen macskatípust. Így született meg a szfinx. Az első debüt az 1984-es párizsi macskakiállításon történt – itt állítólag a rajongók az akkoriban vetített E.T. macskamását fedezték fel benne. Való igaz, a szfinxek némileg ufószerűen néznek ki, ám tenyésztőik éppen ezt értékelik annyira bennük.
Azóta kitenyésztődtek a bundával is rendelkező szfinx macskák, de már több, mint harminc éve ismét a csupasz változat gazdagítja a macskafajták tárházát. Testalkata közepes-, de inkább nagy méretű, erős csontozattal-, jó izomzattal- és hatalmas fülekkel rendelkezik. Rendkívül éber, barátságos és nagyon intelligens. Ennek a fajtának a bőre mindig zsíros tapintású, a verejtékmirigyek által termelt váladék okán, amely bőrének elszíneződéséhez is vezet. Ezért ajánlatos a szfinx macskát rendszeresen fürdetni, tisztán tartani.
Peterbald macska (pétervári kopasz macska):
A keleti rövidszőrű és a Don Szfinx keresztezésével hozták létre 1994-ben az oroszországi Szentpétervárott. A bőre lágy és csaknem teljesen csupasz, vagy finom pihék borítják. Minden színben tenyésztik, így előfordulhatnak az összes orientális (keleti) színben és mintázatban.
Don szfinx macska:
Az Oroszországból származik, a Don-menti Rostov városából. Szőrzethiányát egy dominánsan öröklődő génnek köszönheti. A szfinx macskával ellentétben teljesen szőrtelen.
Devon rex macska:
1959-ben bukkant fel Angliában, göndör-, puha- és rövid bársonyos szőrtakarója néhány helyen hiányos. Bár ez a fajta is hullatja szőrét, de ez kevésbé zavaró, mint más macskáknál, hiszen alig van szőre. Ez a kis jószág nemcsak hipoallergén szőrtakarója-, hanem kedves, barátságos lénye- és manószerű külseje okán is megfelel a házi kedvenc szerepére.
Forrás: www.haziallat.hu