Tonkinéz macska - sziámi eleganciája egyesül a burma kerekségével!

A tonkinéz macskát először Kanadában fogadták el új fajtának az 1960-as évek végén. Tulajdonképpen burma-sziámi hibrid, mert e két fajta keresztezésekor jön létre.
Közepes testméretű, szépen izmolt teste van. Vonalaiban a sziámi eleganciája keveredik a burma kerekségével.
A lábak közepes hosszúságúak, a mancsok kecsesek, oválisak, a farok tőben erős, elkeskenyedő, vége enyhén lekerekített.

A szőr a testre simul, fényes, selymes. Koponyája ék alakú, lágy, kerekített körvonallal. Szemből nézve a fej olyan, mint egy egyenlő oldalú háromszög. Fülei nagyok, enyhén kerek a végük.

Általános megjelenése:

Közepes méretű és közepesen hosszú macska, izmos, de nem túl tömör, megjelenése kissé zömök. A kanok sokkal erősebbek és nagyobbak, mint a nőstények.

A fej meglehetősen hosszú, magasan elhelyezkedő arccsontokkal és tompa szájkörnyékkel.

A közepesen nagy fülek a tövüknél szélesek, a hegyüknél oválisak, és meglehetősen távol helyezkednek el egymástól a fej tetején. A nyílt, mandulavágású szemek tipikus jellemzői a tonkinéznek: ferdék és tengerkék színűek. A hátsó lábak némileg hosszabbak, mint a mellsők, míg a mancsok finom tapintásúak, oválisak és nem túl nagyok.

A farok középhosszú, a vége felé vékonyodik, és jól aránylik a törzshöz. A rövid szőrzet szorosan simul a testre, finom tapintású, puha, selymes és fénylő. Fontos, hogy a színes pettyek a lábakon, a farkon, a füleken és az arcon (valamint kanok esetében a heréken is) tisztán, de ne kirívóan ugorjanak ki a szőrzet alapszínéből.

Forrás: www.haziallat.hu, www.haziallatok.eoldal.hu

Memo