A párkapcsolat ápolása

Vera párkapcsolati tanácsadó, terapeuta

Személyre szabott párkapcsolati megoldásokért itt tudsz bejelentkezni: veghveronika@tkl.hu

A kisgyermeket táplálni kell, és szeretni, simogatni, hogy boldog kisgyermekké cseperedjen. Arra ritkán kapunk tanácsot, hogy a szerelmünkkel mit kell tenni, hogy kapcsolatunk virágozzon.

Barátnőm mondta egy történet elmesélése után, mely arról szólt, hogy egy hároméves kislány anyukája azt mondta: „Mennyire neveletlen vagy, kislányom!”

Mennyire setét ez az anyuka, szellemileg, hisz ez olyan, mintha az elszáradt növényt, amit nem locsoltunk, nem gondoztunk, szidalmaznánk a sarokban, hogy mennyire trehány, hogy elszáradt.

Sajnos legtöbbször a társunkra is rátámadunk, hogy nem foglalkozik, nem törődik, nem fiogyel ránk. És vajon mi figyelünk őrá? És magunkra?

Egy református lelkész szerint, ki leginkább lélekápoló volt, nem kell semmi más egy boldog párkapcsolathoz, mint a két fél akarata. Olyan könnyűnek hangzik, és mégsem látom azt a széles tömeget, melyet a boldog házasságban élők alkotnak. amikor keressük a megfelelőt, akivel megosztanánk gondolatainkat, érzéseinket, az ágyunkat, az otthonunkat, a vacsoránakat, akkor még ez is olyan bonyolultnak tűnik.

Találni valakit, akinek mi legalább olyan szimpatikusak vagyunk, mint ő nekünk. Aztán ebből a rokonszenvből kipattan egy szikra, mely fokozza vágyunkat, tetszésünket, és megismerésre sarkall. Érdekel minden, ami ő.

S miközben megismerjük, szerelembe esünk. Abba, amit megismertünk (jobb esetben). Amikor pedig kapcsolat alakul ki, párkapcsolat, akkor egy darabig minden olyan könnyűnek tűnik. Egy darabig. Aztán az élet elkezd nehezíteni. Az ünnepnapokból hétköznapok lesznek, megoldandó feladatok, és problémák adódnak, s erre már nincs receptünk.

Sok esetben mintánk sincsen, hogy hogyan is kell konfliktust megoldani. Mert mit látunk magunk körül? Játszmázó embereket, akik mind nyerni szeretnének, érvényesíteni akaratukat, vágyaikat, legfőképp a házasság csataterén, s közben nem veszik észre, hogy ezzel válnak vesztessé.

Mert egy csatát megnyerhetnek, miközben elveszítették a háborút. Mert nem kellett volna háborúba menni, hisz egyazon oldalon álltak. Az esetben, ha ez nem így van, kár kapcsolatot létesíteni, hisz mindeketten veszítenek, időt rabolnak egymástól.

Egy kapcsolat akkor építő, ha mindketten adni akarnak a másiknak, szeretetet, szerelmet, boldogságot.
Az olyan mondatok, mint tégy engem boldoggá, ékesen példázza az érzelmi alacsony szintet, hiszen ha szeretek valakit, akkor én akarok adni, hullámokban tör rám a szerelem, a vágy, hogy öleljem, simogassam, szeretgessem, és nem dacosan állok, hogy foglalkozz velem. Én akarok foglalkozni vele. Adni akarok, és képes vagyok elfogadni.

A legegyszerűbb dolog amit tehetsz, hogy erősítsd párkapcsolatod, mely mindegy, hogy egyhetes, ötéves, vagy harmincöt éves a következő:

• Szánj a másikra időt. Sajnos enélkül egy párkapcsolat sem fog működni. Mindennap kell, hogy legyen fél óra, egy óra este, délután, vagy hétvégén reggel, amikor rohanás nélkül, nyugalomban tudtok egymás szemébe nézni. 
  
  
• A meghitt vacsorák, amikor leültök ketten egy asztalhoz, s nem a tévé elé, nem a számítógép mellé, hanem asztalhoz, és miközben vacsoráztok, beszélgettek. Figyelve a másikra. Meghallva, amit mond. Nagyon kevesen fordítanak erre időt, hogy valóban együtt legyenek.
  
  
• Bújjatok össze! Ez tán a legfontosabb dolog. A férfi mellkasára hajtva a fejét, hallgatni, ahogyan dobog a szíve, a férfinak pedig átkarolva a nőt, érezve az erejét, gyámolítani, és szeretni.
  Egy óra így csendben, a másikkal összebújva, a legjobban erősíti a szerelmet, és azokat az égi szálakat, mellyel össze vagytok kötve.
  Ha hetente van háromszor egy-egy órátok erre, biztosan nem köttök ki a gyógyszertárba pszichoszomnatikus betegségekkel, nem kell kedélyjavító pótszerekkel tömni magatokat, elég, ha teljes bizalommal átöleled a másikat, és együtt tudtok hallgatni.
  Egymás szívdobbanását.
  
  
• Az őszinte beszélgetésekre szintén nagy szükség van. Szeretném megemlíteni, hogy minden beszélgetésnek őszintének kell lennie! A párkapcsolat alapja az őszinteség kell, hogy legyen.
  A jó párkapcsolat jó alapokra van lefektetve, nem kell hozzá rombolni, bántani, nincsenek a jelenben sötét árnyak, sem a múltból a jelenbe ácsingózó kapcsolatromok.
  Akkor lehet két embernek párkapcsolata, ha szabad emberként lépnek bele. Nem férjjel, feleséggel, megromlott párkapcsolattal. Történik olyan gyakorta, hogy egy rossz kapcsolat alatt beleszeretünk valakibe. Ez még nem hiba, lehet ebből boldog jövő.
  Ennek viszont van egy fontos szabálya!

A múltat le kell zárni. Szépen.

Nem tányért dobálva, kínozva, bántva, hanem szeretettel. Lezárni, megszakítani a kapcsolatot. Időt szánni, és elmagyarazni a régi kapcsolatnak, hogy miért nem megy tovább egy szekéren tovább, s ha ez megtörtént, akkor elzárni a csatornákat.

Nincs annál gyilkosabb, mint egy törtető ex a jelenben. Az új kapcsolatban. Egy értetlen valaki, aki mint egy rémes setét árny folyton bekúszik a jelenlegibe. Ilyenkor meg kell értetni, hogy ő a múlt, aminek voltak szép részei, de nem működött, értékes ember, és engedje meg magának, hogy boldog lehessen.

Valaki mással. Felesleges a mi azért barátok vagyunk című játszmát erőleteni, az én csak benned bízom, és számítok rád sablonokat bedobni. Mindenkinek saját jól felfogott érdeke, hogy ettől megkímélje a jelenét, ami a jövője is.

Nemrég egy barátnőm ezt nem tette meg, s a múlt gyilkos tolvajként beleszólt a jelenébe, és a jövőjébe. Elvesztette az állását, s majdnem a férfi szerelmét is, ki a jövőt jelentheti, mely a boldogságba vezet.

Ne engedjünk hát nyitott csatornákat. Ameddig a kapcsolat tartott, volt mindenkinek ideje bizonyítani. Hónapokkal a szakítás után már orosz rulett megsajnálni a kaparót, aki figyelmet, időt követel, különféle fondorlatokkal. Magának is árt szegény, így érdemes drasztikusan elutasítani.

Így hát, ha valaki úgy szeret bele a másikba, hogy közben van egy halódó kapcsolata, az egyetlen helyes döntés, hogy még mielőtt bármi történik közöttük, lezárja a múltat. Nem kialakul az új, és utána szakít, mert akkor rombolnia kell, mikor már valami szárba szökkent.

Tiszta lapokkal játszani. Ez a mai világban egy nagyon ritka dolog. Sajnos. Pedig, ha őszintétlenek vagyunk, magunkat lopjuk meg.

Érdemes tehát a jó kapcsolatra időt szánni, kizárni a külviágot egy kis időre, hogy ne létezzen semmi más, csak mi!