2004. 12. 22. - 14:40
Amikor először találkoztunk
Amikor először találkoztunk remegett kezem lábam és úgy éreztem, hogy gyorsabban forog velem a világ.
Na de nem mennyünk ennyire előre. Előbb inkább azt mesélem el, hogy hogyan ismerkedtünk meg. Mint sok más szégyellős ember, én is az Interneten keresztül ismerkedem. Születtek már így komoly és kevésbé komoly párkapcsolataim, ám olyan jó, mint a mostani még sohasem. Talán azért is emlékszem olyan jól, hogy hogyan is ismerkedtünk meg. Az egyik netezgetésem alkalmával rátaláltam az egyik keresőben a TKL-re. Már elsőre megtetszett és regisztráltam magam. Rendszeresen néztem a leveleimet és az új embereket, akik felkerültek a listára. Így találtam rá Istvánra. István már a bemutatkozó kis írása alapján is nagyon szimpatikusnak tűnt nekem, így azonnal levelezgetni kezdtünk. Hamar kiderült hogy közel azonos az érdeklődési körünk és még csak messze sem lakunk egymástól. Nem is húztuk hát az időt, egy pár levél váltása után találkoztunk egymással. Nagyon ideges voltam, és bár sokáig készülődtem, csúnyának éreztem magam. Mikor kiszálltam a kocsiból remegni kezdett a lábam és úgy éreztem, forog velem a világ.
>
Az egész olyan volt mint a filmekben. Odajött hozzám, kezet csókolt nekem, átadta a kezében szorongatott virágcsokrot, majd bekísért az étterembe. Jót ettünk és hosszasan beszélgettük. Mély benyomást tettünk egymásra, de még nem alakult ki közöttünk komoly kapcsolat. Rengeteget találkozgattunk, beszélgettünk és egy pár hónap elteltével minden előzmény nélkül megkérte a kezemet. Teljesen meglepődtem, hiszen még csak az ismerkedés szintjén voltunk, nem is jártunk egymással. De úgy éreztem, hogy számomra ő az ideális férfi és így igent mondtam neki. Egészen úgy éreztem magam, mint egy múlt századi filmhősnő, hiszen a nászéjszakáig még csak nem is szeretkeztünk egymással. De talán ez tette az egészet olyan különlegessé. Szenzációs élményként éltem meg az egész megismerkedésünket, és azóta is az összes vele töltött nap maga a szenvedély és a szerelem. Úgy érzem, hogy ezt az egészet a Társkeresőnek köszönhetem.
>
Az egész olyan volt mint a filmekben. Odajött hozzám, kezet csókolt nekem, átadta a kezében szorongatott virágcsokrot, majd bekísért az étterembe. Jót ettünk és hosszasan beszélgettük. Mély benyomást tettünk egymásra, de még nem alakult ki közöttünk komoly kapcsolat. Rengeteget találkozgattunk, beszélgettünk és egy pár hónap elteltével minden előzmény nélkül megkérte a kezemet. Teljesen meglepődtem, hiszen még csak az ismerkedés szintjén voltunk, nem is jártunk egymással. De úgy éreztem, hogy számomra ő az ideális férfi és így igent mondtam neki. Egészen úgy éreztem magam, mint egy múlt századi filmhősnő, hiszen a nászéjszakáig még csak nem is szeretkeztünk egymással. De talán ez tette az egészet olyan különlegessé. Szenzációs élményként éltem meg az egész megismerkedésünket, és azóta is az összes vele töltött nap maga a szenvedély és a szerelem. Úgy érzem, hogy ezt az egészet a Társkeresőnek köszönhetem.
Hírlevél feliratkozás
