2005. 01. 17. - 08:26
Azt hazudtam szép vagyok
Biztos, hogy mindenkinek megfordult már a fejében, hogy milyen jó lenne, ha szebben, szexisebben, csinosabban nézne ki. Én is így voltam ezzel.
Nem voltam megelégedve a külsőmmel és emiatt nagyon gátlásos lettem. Egyszerűen nem tudtam partnerkapcsolatot kialakítani mert mindig úgy éreztem nem vagyok senki számára megfelelő. A munkámba temetkeztem és úgy éltem mint egy remete. A munka után azonnal haza, majd alvás és reggel kezdődött minden előröl. Az internetet is csak azért köttettem be, hogy otthon is tudjak dolgozni. Egyik nap azonban megelégeltem, hogy én folyton csak dolgozom és céltalanul bolyongani kezdtem a neten. Rátaláltam a társkeresőre és úgy döntöttem beregisztrálom magam. Fényképet nem raktam fel, így bátran írhattam magamról amit csak akartam. Olyan adatokat adtam meg, amiről úgy gondoltam egy ideális nő adatai. Egy-két nap elteltével már tele is volt a levelezőm különböző ismerkedési ajánlatokkal. Kiválasztottam a legszimpatikusabbat és levelezni kezdtem vele. Nagyon hamar összemelegedtünk és egy-két hónap alatt nagyon közel kerültünk egymáshoz.
Egyre jobban éreztem, hogy amit az iránt a férfi iránt érzek, már nem szimplán barátság, de nem volt merszem elmondani neki magamról az igazat. Teltek a napok és egyre közelebb került a találkozásunk pillanat. Nem volt mit tenni, el kellett mennem a megbeszélt randevúra. Nagyon ideges voltam, mert nem tudtam, mit fog majd szólni ahhoz, hogy hazudtam a külsőmről. Egész nap készülődtem a nagy pillanatra. Hatalmas görccsel a gyomromban érkeztem a parkba. Szétnéztem de nem volt ott senki. Leültem egy padra és vártam. Egyszer csak megjelent egy féri egy hatalmas csokor virággal a kezében és egyből odajött hozzám. Bemutatkozott és megkérdezte, hogy én vagyok-e az akivel neki itt ma randevúja van. Teljesen meglepődtem, hiszen ő sem egészen úgy nézett ki, mint ahogyan leírta magát. Az egész napot együtt töltöttük és rájöttünk, hogy nem számít hogyan is nézünk ki, mert mi így is teljesen összeillünk. Olyannyira megszerettük egymást, hogy azóta már boldog házasságban élünk.
Egyre jobban éreztem, hogy amit az iránt a férfi iránt érzek, már nem szimplán barátság, de nem volt merszem elmondani neki magamról az igazat. Teltek a napok és egyre közelebb került a találkozásunk pillanat. Nem volt mit tenni, el kellett mennem a megbeszélt randevúra. Nagyon ideges voltam, mert nem tudtam, mit fog majd szólni ahhoz, hogy hazudtam a külsőmről. Egész nap készülődtem a nagy pillanatra. Hatalmas görccsel a gyomromban érkeztem a parkba. Szétnéztem de nem volt ott senki. Leültem egy padra és vártam. Egyszer csak megjelent egy féri egy hatalmas csokor virággal a kezében és egyből odajött hozzám. Bemutatkozott és megkérdezte, hogy én vagyok-e az akivel neki itt ma randevúja van. Teljesen meglepődtem, hiszen ő sem egészen úgy nézett ki, mint ahogyan leírta magát. Az egész napot együtt töltöttük és rájöttünk, hogy nem számít hogyan is nézünk ki, mert mi így is teljesen összeillünk. Olyannyira megszerettük egymást, hogy azóta már boldog házasságban élünk.
Hírlevél feliratkozás
