2005. 02. 03. - 19:01
Egy könyvtároslány esete az informatikussal
Hát igen, két olyan munka, amelyben az ember a könyvek és a számítógép fogságában éli az életét.
Én, mint könyvtáros egész nap nem csinálok mást, mint olvasgatok, intrnetezek és elintézem a kisebb feladatokat. Nem csoda hát, hogy ráfanyalodtam arra, hogy felpezsdítsem egy kicsit a munkahelyi szabad órákat. Beregisztráltam hát magam a tkl-re és az ott lévő pasikkal kezdtem ismerkedni. Hamar rátaláltam Istvánra, aki szintén rengeteg szabadidővel rendelkezik. Rengeteget leveleztünk chateltünk és meg a telefonszámainkat is megosztottuk egymással. Nagyon jól összebarátkoztunk. Úgy éreztem, hogy végre van valaki, akivel meg tudom osztani a gondjaimat, és aki bármikor elérhető. Már nem tudom mennyi ideig tartottuk a kapcsolatot, amikor végre eljött az idő, hogy találkozzunk. Mindketten nagyon féltünk a találkozástól és folyton csak halogattuk. Hol ő mondta le, hogy én találtam valami kifogást.
Hetekig húztuk így még végül teljesen rászántuk magunkat. Egy csendes kis bárt választottunk színhelyül, ahol nyugodtan elbeszélgethettünk. Egész délután készültem a nagy találkozásra. Szépítgettem magam és rengeteget válogattam a ruháim között, mígnem végül rátaláltam a kedvenc vajszínű felsőmre és a kényelmes szövetnadrágomra. Nem akartam túl szexisre venni a figurát, mert az nem igazán én vagyok.
Amikor megérkeztem a bárba, még alig volt egy pár ember. Leültem az egyik asztalhoz és kértem egy csésze kávét. Még a kávéval ki sem ért a pincér, amikor István megérkezett. Nem pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem, de így is jó pasinak találtam. Hosszasan beszélgettünk és rájöttünk mennyi közös van bennünk. Ezután az este után még rengeteg randin estünk túl, de végül teljesen egymásra találtunk és azóta is együtt vagyunk.
Hetekig húztuk így még végül teljesen rászántuk magunkat. Egy csendes kis bárt választottunk színhelyül, ahol nyugodtan elbeszélgethettünk. Egész délután készültem a nagy találkozásra. Szépítgettem magam és rengeteget válogattam a ruháim között, mígnem végül rátaláltam a kedvenc vajszínű felsőmre és a kényelmes szövetnadrágomra. Nem akartam túl szexisre venni a figurát, mert az nem igazán én vagyok.
Amikor megérkeztem a bárba, még alig volt egy pár ember. Leültem az egyik asztalhoz és kértem egy csésze kávét. Még a kávéval ki sem ért a pincér, amikor István megérkezett. Nem pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem, de így is jó pasinak találtam. Hosszasan beszélgettünk és rájöttünk mennyi közös van bennünk. Ezután az este után még rengeteg randin estünk túl, de végül teljesen egymásra találtunk és azóta is együtt vagyunk.
Hírlevél feliratkozás
