Hová tűntek az igazi férfiak?

Ami most van, az azért elgondolkodtató. A nő ugyanúgy dolgozik, mint a férfi (közel sem ugyanannyiért persze), de azután otthon őt várja a házimunka, a gyerekek, az elintézendő ügyek… Ám nemcsak erről van szó.
Mintha egyre kevesebb olyan férfi lenne aki úgy igazán az "erősebbik nem"-et képviselné. Az udvariasság még úgy-ahogy megvan (ámbár egyik néni megjegyezte, hogy az ő korában sose lett volna olyan, hogy férfiak ülnek a buszon, míg a nők állnak), de a gondoskodás, a gyengéd odafigyelés, a nő-ként kezelés igencsak csorbát szenved manapság.
Annak idején egy nő joggal kérte ki magának, ha nem szalonképes szót használtak a jelenlétében. S hogy ez ma már igen furcsán venné ki magát, az bizony a mi hibánk is.

Nagymamáink azonban teljesen értetlenül állnak a ma fiataljai előtt: a párok külön kasszán élnek, a férfiaktól több lelki nyavalygást hallani, mint egy női öltözőben, (egyébként a legjobb pletykákat is ők szállítják), fogyóznak, manikűröznek, daueroltatnak, szoliznak, kozmetikushoz járnak. És ha mégsem, akkor lélekben csinálják ugyanezt: terelni, vigyázni kell őket az élet girbegurba útjain. Olykor-olykor bennem is felmerül: lehet, hogy nem is emancipáció zajlott, hanem szerepcsere?!
Forrás: www.novagyok.hu, www.hoxa.hu