2021. 01. 27. - 11:25
Mit jelent pontosan az „engedd el”?
Mostanság számos alkalommal hallhatjuk ezt a mondatot: engedd el. Talán még mondogattuk is magunknak életünk egy szakaszában. De mit is jelent pontosan? Valóban segít?
Tanácsként gyakran hallhatjuk napjainkban azt a mondatot: engedd el! Lehetséges, hogy már éltünk is vele, s mondogattuk magunknak.
Kérdés azonban, tudjuk-e, pontosan mit jelent. Egyszerűen értelmezve azt: ne hagyjuk, hogy valami zavarjon bennünket.
Példának okáért, ha valakit egyik szülője állandóan kritizál, felidegesítheti magát ezen minden egyes alkalommal, amikor találkoznak. Ám ha tisztázza magában, hogy az anyja/apja már csak ilyen, nem fog megváltozni, már kevésbé fogja a szívére venni a dolgot. Elengedi.
Sok szempontból előnyös lehet, ha az ember megtanulja félretenni érzelmi reakcióit – miután eldöntötte, hogy megteszi ezt a lépést.
Idő és önelemzés is kell ahhoz, hogy valamit valóban el tudjunk engedni
Általában persze nem tudjuk annyira kontrollálni, mi okoz nekünk szorongást és stresszt. Gondolataink, érzéseink csak úgy megtörténnek velünk.
Sokan cipelnek magukkal nagy terheket nap mint nap érzelmileg. Ez azonban valóban nagyon megterhelő, tehát kezdeni kell vele valamit. Egy ponton ugyanis az ember már nem bírja tovább ignorálni a haragját és a sérelmeit. Még ha nem is realizálja, elkezdi az őt ért stresszt másokkal való kapcsolataiban levezetni.
Ha azonban meggyőzzük magunkat arról, hogy jobb ezeket a problémákat elengedni a lelkünkben, meglepődve tapasztaljuk majd: a másik személy védekezően vagy agresszívan reagál. Ez gyakran megtörténik, ha valaki egy kevésbé bosszantó dolgot tesz, mégis egész rakomány sérelmet mondunk vissza neki – hiszen az idő folyamán felgyűlt bennünk.
Hasznos valóban felismerni, hogyan érezzük magunkat. Ha valamit egyelőre nem tudunk elengedni, ne erőltessük – adjunk időt magunknak. Egy idő után békére lelünk, s könnyebb lesz.
Ennek módja, ha először megengedjük magunknak az érzelmeinket – s ne próbáljuk elnyomni azokat, magunk mögött tudni őket. Ehhez ugyanis valóban kell idő.
Szánjunk időt a reakció tudatosítására, átérzésére - akár önmagunkban végzett munkával, akár egy támogató baráttal való beszélgetés formájában.
Azzal is beszélhetünk, akinek köszönhető, hogy érzelmileg ilyen állapotban kerültünk. Próbáljuk meg átérezni az ő helyzetüket is. Talán meg is bocsátunk nekik, ha elkövettek valamit ellenünk.
Ahhoz, hogy tudjuk, képese vagyunk-e már az elengedésre, gondoljunk újra a szituációra. Úgy reagálunk-e, mint aki már elfogadta azt, még ha nem is tetszik a helyzet? Valóban el tudjuk engedni? Ha igen, nagyszerű.
Ám ha mégsem, jobb, ha őszinték vagyunk magunkkal. Folytassuk az elemzését önmagunkban. Akkor
engedünk el valamit, ha képesek vagyunk letenni azt a nehéz csomagot az út szélére és elsétálni nélküle.
László Adrienn
