Önismeret-első rész

Vera párkapcsolati tanácsadó, terapeuta

Személyre szabott párkapcsolati megoldásokért itt tudsz bejelentkezni: veghveronika@tkl.hu

Kint a Pilis szívében, fenn a legelőn verőfényes napsütésben, együtt a barátok, és a természet. Mobil csörög. Jajj, biztos baj történt. A lányom az, valami rossz történt vele!

Lehet így is élni. Minden telefoncsörgés egy rettenet, az ember agyán tízmillió negatív gondolat fut át. Ellopták, feltörték, megverték, bántották, leszakadt, elesett, megsérült. Félünk. Egészen kicsi korunk óta.

Keressük az egységet, az egyet. Egyesülünk a szerelemben, keressük az egészet, amikor tudjuk, az egy több a kettőnél, amikor megszűnik a polaritás, ahol minden egyhegyű. A kettősség az ember tragédiája, innen fakad minden félelmünk, és ettől van a  szenvedésünk.

Azok a kevesek, akik kiegyensúlyozottan élnek, derűsek, és harmonikusak, csakis ők tudnak boldog életet élni. Egy élten át keressük az utunkat, utazunk, kergetjük a vágyainkat, és minden kis szegletbe bekukucskálunk, csak egyet felejtünk el. Önmagunkba kutatni. Elindulni azon az úton, ami az önismereten keresztül vezet az egységbe, megtalálva a közepünket.

Amikor kihúzod magad, figyeld meg milyen jó érzések törnek rád. Ahogy szimmetriába kerülsz, és minden ellazul rajtad, elengeded a görcseidet, az ijesztő képeket, és nyugalom árad szét benned. Ezt el lehet érni egyetlen perc alatt(aki gyakorlott), aki csak most kezdi, annak bizony öt percet is rá kell szánnia. Hétvégenként ezért töltik kocsmába az időt a fiatalok ezért az érzésért, ezért a harmoniáért, no és azért, hogy barátokkal találkozzanak. Ezért a drog, az alkohol, és mindenféle tudatmódosító szer, hogy megéljék ezt a harmonikus pillanatot, amit nem önmaguk érik el, hanem egy fehér pirulától vággyák a hatást. azt hiszem ezt nem kell magyaráznom mindez hová vezet.

Ha lefekszel a földre, kinyújtózol, ellazítod a végtagjaidat, és elengeded magad, figyelve a légzésed, egészen hamar tudod majd a kívánt hatást elérni. Próbáld kiüríteni a fejedben kavargó gondolatfonalakat, és gombolyagokat, és koncertláj csak arra hogy itt és most fekszel a földön és lélegzel. Lassan és nyugodtan. Amennyiben minden nap szánsz erre öt percet reggel, a munkába indulás előtt, előbb-utóbb megváltozik az életed.

Lazának lenni nem azt jelenti, hogy semmi sem érdekel, és mindent nagyívben.., mert azt nihilnek hívják, és a legpusztítóbb érzés ma a világon. Sajnos rengeteg áldozatot szed, naponta, és egészen kicsi gyerekeket is. Lazának lenni azt jelenti, közelíteni a középpontunkhoz, megtalálva az egyensúlyt, a természet, a természetfeletti, és önmagunk, és embertársaink között. Egyiket sem elhanyagolva, minddel egységben.

Amikor félünk, az a kettősségből ered, és a hitetlenségből. A hitetlenség pedig belőlünk eredeztethető. Mikor hitetlenek vagyunk, egyetlen dologban nem bízunk, abban, hogy mi képesek vagyunk rá.

Ha féltékeny valaki, nem a párjában nem bízik, hanem nem képes elhinni, hogy ő elég jó ennek az embernek. Amit persze magának becsomagol szépen, és felcimkézi a következőképpen: én túl jó vagyok neki, ő képtelen engem értékelni. Megspékelve ezt súlyos jellemhibával, hogy csapodár, és szerinte egynél több a kettő. Vagyis, én nem tudok mindent megadni neki, van valami, amiben bárki=azaz mindenki jobb nálam, így hát előbb- utóbb az neki el kezd hiányozni, és megszerzi, betoldozza a rést, ami az én hiányosságom.

Amikor valaki eljut idáig, hogy ezt felismeri, akkor nagyon jó úton halad afelé, hogy ezt meg tudja oldani. felismerte a problémát, és nevén nevezte. Ilyenkor kell megnézni, miért hisszük ezt magunkról, hogy nem vagyunk elég jók. De ugye kinek? Hát önmagunknak. Nem felelünk meg magunknak. De mégis kinek az értékredje szerint?

A szüleinké szerint, a rokonaink szerint, a társadalom szerint!

És hol van a mi saját értékrendünk? Ha megtaláljuk, akkor rájövünk, hogy annak pont megfelelünk. A saját értékrendünket nekünk kell betartani, és ha a mi szabályaink szerint élünk, akkor annak pont megfelelünk. Vagyis akkor mindenben jók vagyunk, és olyan párt választunk, aki illik a képünkbe, és neki szintén hasonló elvárásai vannak, így minden vágy teljesülhet, akkor pedig miért is lépne félre?

A féltékenység mellett, még rengeteg félelmünk van, de összességében, mindegyiknek ez a gyökéroka. Azt hisszük meg sem érdemeljük, így ha meg is kapjuk, valamely kegy folytán, folyton rettegünk, hogy elveszítjük. Féltjük a gyerekünket, aki gyönyörű, hogy baja esik, az új házat, vagy lakást, az autót, hogy ellopják. Féltjük, hogy elveszítjük, és ez az érzés betölti egész életünket. A munkahely, ami végre megfelelő, az egzisztencia, amit megteremtünk, a szeretett nagyszülőnk, hogy elragadja a halál, vagy a kutyánk akit elüthet az autó.

Mind erről szól. Hogy ott belül kettősség uralkodik, és kétségek között gyötrődve azt gondoljuk, nem érdemeljük meg.

Döntsd el te hogyan szeretnél élni. Félelemmel tele, vagy egységben magaddal, és egyenes gerinccel, egyenes tekintettel éled az életed félelem nélkül. Ehhez néha elég az a napi öt perc. Amikor figyelsz magadra, és átfésülöd a gondolataidat, lecsendesíted az örvényt, uralod az életed folyását, és megnyugszol. Mert rájössz, jó helyen vagy, jó időben, a megfelelő emberekkel.

Ha nem így érzel a következő cikk neked fog szólni.

Ha ennél többet szeretnél, ragadj billentyűzetet, és írj nekem, segítek!