2009. 08. 01. - 22:41
Pár érdekes vélemény a net-es társkeresésről
Sokan még félnek a párkeresés ilyen módjától!
Szerintem a félénk, átlagosan kinéző fiúknak pont a neten van több esélyük...mondta Endre tegnap egy beszélgetés alkalmával.
A félénkséget kellene valahogy levetkőzni. Régebben azt csináltam, hogy az utcán szólítottam le lányokat (a bombázótól kezdve a kevésbé csinos teremtésekig minden csoportból) és megkérdeztem tőlük mennyi az idő. Így próbáltam egy kis rutint szerezni. Akkor megdöbbentő volt, hogy szinte kivétel nélkül mindegyikük kedves volt és segítőkész. Volt persze egy-két morci, de az időt még ők is megmondták.
Sajnos aztán nem sikerült a következő szintre lépnem, de nekem azóta meggyőződésem, hogy IRL is lehetne ismerkedni még egy olyan félénk, átlagos srácnak is, mint én. Egy kedves mosollyal, egy frappáns nyitómondattal át lehet hidalni jó pár dolgot. Ahogy korábban írta valaki, az életben nem számít annyira, hogy 178 cm vagyok, vagy csak 175, barna a szemem, vagy zöld stb....esetleg érdemes lehet 30-35 körüli nőket keresni, hátha az életkorral és a tapasztalattal jár annyi bölcsesség, hogy nem a szőke herceget keresik fehér lovon és van náluk esélyem. Egy 30-35 körüli nőnél már szerintem még magasabb a mérce. Egy 20 évesnél még "csak" az kell, hogy "jó pasi" legyél, 30 fölött, már - érthetően - többre vágyik egy nő. Legyen jó egzisztenciád, ők már gyereket szeretnének, talán már van is nekik, ők már egy érett férfire vágynak nem egy huszonakárhány éves ifjúra..."
A félénkséget kellene valahogy levetkőzni. Régebben azt csináltam, hogy az utcán szólítottam le lányokat (a bombázótól kezdve a kevésbé csinos teremtésekig minden csoportból) és megkérdeztem tőlük mennyi az idő. Így próbáltam egy kis rutint szerezni. Akkor megdöbbentő volt, hogy szinte kivétel nélkül mindegyikük kedves volt és segítőkész. Volt persze egy-két morci, de az időt még ők is megmondták. Sajnos aztán nem sikerült a következő szintre lépnem, de nekem azóta meggyőződésem, hogy IRL is lehetne ismerkedni még egy olyan félénk, átlagos srácnak is, mint én. Egy kedves mosollyal, egy frappáns nyitómondattal át lehet hidalni jó pár dolgot. Ahogy korábban írta valaki, az életben nem számít annyira, hogy 178 cm vagyok, vagy csak 175, barna a szemem, vagy zöld stb....esetleg érdemes lehet 30-35 körüli nőket keresni, hátha az életkorral és a tapasztalattal jár annyi bölcsesség, hogy nem a szőke herceget keresik fehér lovon és van náluk esélyem. Egy 30-35 körüli nőnél már szerintem még magasabb a mérce. Egy 20 évesnél még "csak" az kell, hogy "jó pasi" legyél, 30 fölött, már - érthetően - többre vágyik egy nő. Legyen jó egzisztenciád, ők már gyereket szeretnének, talán már van is nekik, ők már egy érett férfire vágynak nem egy huszonakárhány éves ifjúra..."
Anita pedig elmondja a tapasztalatait nekünk...."S hogyan is zajlik egy ilyen találkozás? Egyeztessétek
csak a találkozó helyét, valahol központban, aztán miután kiderült, hogy kaptok-e sikító frászt egymástól, lehet dönteni, hogy gyors kávé vagy hosszas teke...
Egyébként én nem is emlékszem olyan találkozóra, ahonnan menekülni szerettem volna, azért az 1-2 levél és a képcsere ezt többé-kevésbé meg tudja előzni. Általában kellemesek voltak a találkozások, csak mondjuk nem lett belőlük kapcsolat vagy lett, de "csak" baráti. Ne félj tőle, tényleg! Nekem kellemes élményeim voltak, attól függetlenül, hogy kin múlt, hogy volt-e folytatás vagy sem.
A srácok sem voltak kelletlenek vagy bunkók, akkor sem, amikor végül ők mondtak nemet és nekem is kellemesek voltak a találkozások, azzal is, akiről tudtam, hogy nem lesz belőle kapcsolat. Azt ne felejtsd el, hogy a srác is hasonló helyzetben van azért, mint Te, zavarban van, stb.
Feltéve persze, hogy nem egy vérmacsó, de sztem nem ilyeneket fogsz a személyes tali szerencséjében részeltetni...Ami frusztráló lehet benne, hogy az ember találkozik kismillió férfival és mégsem talál egykönnyen társat. Hogy miért, mert ő nem elég jó, vagy neki nem, azaz egyén szempontjából mindegy, ugyanúgy rosszul éli meg. (nálam inkább az előbbi volt...)"
GG
csak a találkozó helyét, valahol központban, aztán miután kiderült, hogy kaptok-e sikító frászt egymástól, lehet dönteni, hogy gyors kávé vagy hosszas teke...Egyébként én nem is emlékszem olyan találkozóra, ahonnan menekülni szerettem volna, azért az 1-2 levél és a képcsere ezt többé-kevésbé meg tudja előzni. Általában kellemesek voltak a találkozások, csak mondjuk nem lett belőlük kapcsolat vagy lett, de "csak" baráti. Ne félj tőle, tényleg! Nekem kellemes élményeim voltak, attól függetlenül, hogy kin múlt, hogy volt-e folytatás vagy sem.
A srácok sem voltak kelletlenek vagy bunkók, akkor sem, amikor végül ők mondtak nemet és nekem is kellemesek voltak a találkozások, azzal is, akiről tudtam, hogy nem lesz belőle kapcsolat. Azt ne felejtsd el, hogy a srác is hasonló helyzetben van azért, mint Te, zavarban van, stb.
Feltéve persze, hogy nem egy vérmacsó, de sztem nem ilyeneket fogsz a személyes tali szerencséjében részeltetni...Ami frusztráló lehet benne, hogy az ember találkozik kismillió férfival és mégsem talál egykönnyen társat. Hogy miért, mert ő nem elég jó, vagy neki nem, azaz egyén szempontjából mindegy, ugyanúgy rosszul éli meg. (nálam inkább az előbbi volt...)"
GG
