Szingli lét II.

Végh Veronika cikke

Vera párkapcsolati tanácsadó, terapeuta

Személyre szabott párkapcsolati megoldásokért itt tudsz bejelentkezni:

veghveronika@tkl.hu

- A garzonok menők - mondta egy ingatlanos ismerősöm. - Húsz négyzetméter a belvárosban, egy szoba, konyha, hiszen a delikvens úgyis tíz-tizenkét órát dolgozik a munkahelyén, aztán meg kondizik, vagy hétvégén csapatépítőn van, amúgy pedig a Jam-be megy koktélozni, és ismerkedni. Csak aludni jár haza, arra meg épp elég egy ekkorka lakás.

- Ezek szerint hosszú távra tervezik az egyedüllétet? - Hát ilyenkor már óvatosabb az ember és válogatósabb. Akivel megismerkedik, annak is van garzonja, és úgyis hosszú ideig csak találkozgatnak, jobb ez elkötelezettség nélkül. Aztán harmincon jóval túl úgyis jön a pánik, hogy mi van, ha nem lehet gyerek, gyorsan alapítsunk családot. Esküvő nem kell. Csak egy papír. Meg jogi bonyodalom, ha kenyértörésre kerül sor, az ügyvéd is drága.

- És nem illúzióromboló a szerelmeseknek, hogy elméletileg sem vállalják a kapcsolatukat? - Ők ezt nem így látják. Azt mondják a házasság idejétmúlt, felesleges pénzkidobás, inkább vesznek bútorokat azon a pénzen.

Te hogyan vélekedsz erről?

Amikor minden második házaság válással végződik, az EU-s gyerekek hatvan százalékát egyedülálló szülő neveli, akkor érdemes gondolkodni. Pláne akkor, ha körbenézel, kik azok a párok, akik békés szerelemben nevelgetik a gyerekeket. Ahol nem sérül egyik fél sem, és össze tudják hangolni a sok akaratot. A család művészete.

A férfi eddigi élete, a munkája, ami jobb esetben a hivatása is, rosszabb esetben ez két külön elfoglaltság, s ilyenkor szenved a munkája miatt, amiből viszont a pénz lesz, a hobbija, ami idő- és pénzigényes, hacsak az nem a meditáció (az ingyen van, viszont annál csend és időigényesebb) a haverok, akiket illik a családalapítás után is megismerni, és néha találkozni velük.

A nő a sok vágyával, és álmaival, a munkával, ami gyakorta nem a hivatása, a gyerekvállalás terhével (mely lehet édes, vagy maró) a sok barátnővel, akikkel napi szinten értekezik (legalább telefonon) a gyerek, vagy gyerekek, akik egy idő után saját kis akaratukat érvényesítik nagyon hangosan, és erőteljesen.

Az óvoda, a sok kis program, és bűvészi ügyességgel kellene mindezt összehangolni. Hogy senkinek se sérüljön a magánszférája, és ne legyen alárendeltje teljes mértékben, és folyamatosan anyósnak, testvérnek, kutyának, gyereknek, feleségnek.

Így nézve a dolgokat felhőtlen szinglinek lenni, mikor azt csinálok amit, és amikor csak akarok. Egy idő után viszont tapintható a magány, még akkor is, ha ezt nem mindig veszi észre az ember, mert azt mondja nagy a baráti kör, sok a rokon, és a munka.

Dániában minden a gyerekekről szól. A busz, ahova könnyedén fel lehet tolni a mélybabakocsit, a kávézó, ahol van pelenkázó, sőt pelenka is, ahol ingyen adják a kávéhoz a biopapit a gyereknek, és etetőszék mindenhol van. Van mozi kismamáknak, és mindennapos, hogy a kirakatüveges teázóban kint sorakoznak a babakocsik, benne az alvó babákkal. A sok anyuka pedig bennt beszélget. Idillikus.

Itthon ellenben szembesülünk a keretekkel, miszerint lehetetlen a villamosra felpréselni a kocsit, autóval viszont nem lehet megállni sehol. Amikor oviba menne a gyerek, már harmincan várólistán vannak, illene négyre odaérni, legkésőbb negyed ötre, utána jön a rémes ügyelet, viszont hol az az állás, ahol rajonganak a fél négykor már itt sem vagyok munkatársért, és a gyerek havi egyszer beteg egy hetet. Érthető hát ez a természetes szelekció, ki az anyukákkal a munkaerőpiacról.

Igazságtalan lenne az előnyöket nem említeni, mint a szuper játszóterek, és belvárosi parkok, a gombamód szaporodó játszóházak, és igen néhol figyelnek a gyerekekre. (Például ahol lufi és szinező jár az ebéd mellé Friday's.)

Amikor egy elhíresült barátnőmet kérdeztem, akar-e lassan olyan szemmel pasizni, hogy családot alapítson, azt válaszolta, hülye lenne! Imádja a munkáját, ahol este hatkor még mennek sörözni a többségében férfi munkatársakkal. Reggel néha elugrik úszni, vagy edzésre a hypermodern edzőterembe. Minden pénzt magára költhet, és senkinek sem kell elszámolnia.

Egy cseppet sem zavarja, hogy most múlt harminc, és minden barátnője fogösszeszorítva tologatja porontyát, miközben apjuk néha feltűnik azokon a szórakozóhelyeken, és hevesen flörtöl a cég titkárnőjével, majd gyorsan távoznak kettesben.

Nem. Nem szeretne így járni. Szerinte erre ráér pár év múlva is, addig pedig élvezi, hogy nyugodtan el tud olvasni egy könyvet, és amit betesz a hifibe, azt végig is tudja hallgatni. Ahány ismerőse boldogan összekötötte az életét, pár év múlva kiderült, hogy mellékíze van a dolognak, és mégsem olyan mesés a két üvöltő gyerek szolgájaként vegetálni, miközben a régen oly figyelmes pasi egyre többet marad ki, mondván ő nem akarja, hogy megváltozzon az élete.

Egy másik fiúbarátom pedig képtelen lenne végignézni, ahogy a gyönyörű nője eldeformálódna a terhesség alatt, folyamatosan mardosná a bűntudat, hogy ő tette ezt vele, majd kilenc hónap múlva kínok közt megszületne egy ötven centis lila fejű valami, amit ésszel fel sem foghat, s onnantól kezdve a kapcsolat másból sem állna, csak megoldandó problémák kupacából. Ahol nem szeretkezhet a nővel amikor csak akar, már ha akar, mert az éjjeli ordítás nem a legjobb potencianövelő, valamint mindent ennek kell alárendelni évekig (vagy évtizedekig)?

Még szerencse, hogy nem mindenki gondolkodik így. Különben szépen kihalna az emberiség.  Mindenesetre egyre több olyan húszon túli fiatal van, aki egyáltalán nem akar vállalni. Társat, gyereket, családot. Mert, aki akar, az kap is. Ha valóban akarod, létrejön. Akkor találkozol a megfelelő társsal, akkor nem késik a gyermekáldás, és nem kell havonta a nőgyógyásznál sírdogálni, vajon mi lehet a baj, és kinél. Az egyetlen feltétel, hogy akard. És tudd, hogy amit akarsz, az mivel jár. Mert teljesül, ha eléggé akarod, az bizonyos. Akár szingliként akarsz élni, akár családosként.

Az biztos, hogy párosan szebb az élet, így, ha te még azok közé tartozol, akinek nincsen párja, vagy szeretnél új szerelemre lelni, regisztrálj, és keresgélj, hátha ámor nyila itt talál el.