Tudatosság

Vera párkapcsolati tanácsadó, terapeuta

Személyre szabott párkapcsolati megoldásokért itt tudsz bejelentkezni: veghveronika@tkl.hu

Leszoktatlak a dohányzásról! - mondtam felmenőim cigarettázósabb tagjának.
- Jajj! Le ne szoktass! Én szeretek dohányozni! Nem akarok leszokni! Ha akarnék, meg tudnám tenni. De... momentán nem akarok. Jó ez Neked.
- És tudtad, hogy a dohányzás halált okozhat? Öregíti a bőrt, roncsolja a tüdőt, sárgítja a fogakat, és sajnálnám, ha emiatt kevesebbet, és rosszabbul élnél.
- De mindenki dohányzik!
- Nem nem mindenki. Csak keressük a hozzánk hasonlók társaságát, hogy önigazolást nyerjünk.

Ok-okozat. Minden döntésednek vannak következményei, maximum mi ezt szeretnénk figyelmen kívül hagyni. A következményt. Amikor bekövetkezik az előre látható, akkor kétségbeesve ököllel az ég felé szitkozódunk, és sírva kérdezzük, mindez miért történik, és miért pont velünk?

Elmondom. Mert húsz éven keresztül napi tizenhét szál cigarettának az a következménye, hogy tüdőrákot kapsz, és ez sajnos halálos, és ráadásul őrült fájdalmas betegség. Választása pedig mindenkinek van. Legalább két variáció minden esetben van. Lehet igent és nemet mondani.

Így van ez valahogy a párkapcsolattal is. Ha gőgösen azt hisszük, nekünk nem kell fejlődnünk, felülemelkednünk kicsinyességeken és elsősorban magunkat okolnunk a történtekért, akkor bizony hárítunk!

Borzasztó élethelyzetben vagyok! - hallom legtöbbször. - Az a rohadék (szemét, szerencsétlen, fatökű, béna, tehetetlen, gyenge: ezek mind életünk párját, és választottját jelenti, szinonimái; ha pedig férfi az illető, akkor az a bárcás (hazug, tehén, erőszakos, önző, egomán), az tehet róla, hogy boldogtalan vagyok! Rááldoztam x évet, és nézd meg hol tartok!

Ilyenkor egy kérdésem van: - És mennyi évet akarsz még elpazarolni rá? Mert ha ilyen, ahogy festőien leírják, akkor miért maradsz vele?

Ha ennyire nehéz, kilátástalan, unalmas, visszatartó, blokkoló? Akkor miért? És leginkább ki tehet minderről? Ki választotta? És amikor kiderült, hogy milyen valójában, amikor a legjobb barátnőm szerinti Rózsaszín Szemüveg leesik (ami igazából az ismeret hiányából fakad, és ez nem más, mint a megismerés), akkor miért maradunk benne? Ennyi önsorsrontó szaladgálna kicsiny országunkban, mint ahány elbaszott házasság van?

Amikor konfliktus van, miért nem merünk konfrontálódni? Miért ragadunk bele? Hazudunk magunknak vaskos regénnyit? Nem lenne könnyebb felvállalni a felelősséget: Elcsesztem!

Ennek ez a következménye, ez a tanulsága, levontam, megértettem, többször nem követem el ugyanezt. Szépen sétálnánk tovább. Ehelyett rosszul érezzük magunkat egy-két-öt-tíz évig, hárítunk folyamatosan, és élünk állatnak sem való életet, sebzett lélekkel, belebutulunk, behunyjuk a szemünket, míg nem pszichoszomatikus betegségekkel leszünk tele. Mert a test jelez. Sütibe fojtják a bánatukat, és hordanak 4 konfekciómérettel nagyobb ruhát, mint azt kellene, légszomj gyötri őket, fóbiák nehezítik az amúgy sem sétagalopp életet.

- Dehát én szeretek dohányozni!

Francokat szeretsz! Csak erőtlen vagy leszokni, és megmagyarázod, hogy ez mennyire jó! Pedig nem baj beismerni, hogy gyenge vagyok, és nehéz változtatni. Ha beismered, a legváratlanabb helyről fogod kapni a segítséget!

Ne feledd, mindig van választási lehetőséged! Sokszor van arra szükség, hogy külső segítséggel rávilágítsanak élethelyzetedre, s kiderüljön, hogy a számodra megmagyarázott dolgok, mint a szar házasság, mégsem annyira elviselhető, és van megoldás.

Sosem fájdalommentes, de már rövid távon is megéri az őszinteség. Sajnos valaki minél intelligensebb, annál kacifántosabb, és cizelláltabb okokat tud felsorakoztatni, miért marad benne. Ez nem iq függvénye, hogy hogyan éled az életed. Bár mi, túlképzettek szeretünk kérkedni vele, hogy ésszel mindent meg lehet oldani.

Sajnos rossz hírem van. A szobafestőnél nem boldogabb a matematikatanár! És nem is anyagi jólét függvénye. Különben a rózsadombon csücsülnének a legboldogabb emberek, és kacagástól lenne zajos Buda. Míg Gazdagréten, és Békáson lehetne a legtöbb zsebkendőt értékesíteni.

Jogod van elcseszni a saját életedet, jogod van beleragadni a rossz élethelyzetbe, mindig van választásod. Elronthatod, hisz a tiéd. De mégis, érdemes végiggondolni, hogy megéri-e. Mert minden tettednek megvan a következménye! A jónak, és a rossznak is.

A jógában van egy olyan parancs, miszerint tiszteled a tested, akár egy templomot.

Amikor dohányzol, akkor roncsolod, amikor heti kétszer berúgsz, szintén roncsolod, amikor nem mozogsz, csak a távirányítóért, akkor szintén nem templomként bánsz vele.

Segíteni csak azon lehet, aki megérett rá. Nagy bánatomra, ezt csak nagyon későn tanultam meg, így megkímélhettem volna magamat egy csomó felesleges szájtépéstől. Amikor valaki eljön hozzám, hogy segítsek rávilágítani az életére, akkor is figyelembe veszem, hogy megérett-e erre.

Ha nem, akkor hiába mondatok ki vele igazságokat, akkor és ott, megérti, de nem teszi magáévá, és főleg nem fog úgy cselekedni. Legyen szó dohányzásról, vagy egy rettenetes társas magányról.

Ha szeretek valakit, szeretném ha sokáig élne egészségesen, és lehetőség szerint derűben, és sok örömben. Amikor valaki azt mondja, na, mindegy, akkor erre én csak azt tudom mondani, nekem meg aztán pláne mindegy. Néha, ha egy közeli hozzátartozóról van szó, akkor persze nem mindegy.

Akkor szeretettel, és türelemmel lehet várni. Várni, hogy leüljön Veled kettesben, hogy beszélgessetek. Csak Ti, álarc nélkül, őszintén. Mert hidd el, akkor is, ha úgy érzed erre csak Neked van szükséged, a végén mindig kiderül, hogy ez neki is vágya.

Mert nincs az az ember, aki szereti magát roncsolni, aki szeret boldogtalanságban élni, aki szereti, ha a tükör kétszer akkorát mutat, mint amekkora lenni szeretne. A tudatosság ilyenkor azt jelenti, felfogod, hogy tetteidnek milyen következményei vannak, megérted, és ha az Neked nem tetsző, tudod, merre lépj tovább.

A legfontosabb pedig, hogy lépsz is!