2021. 05. 12. - 11:10
Túl sokat dolgozunk azon, hogy működjön a kapcsolatunk?
Egyes emberek rengeteg időt és energiát áldoznak arra, hogy megoldják párkapcsolatuk problémáit. Majd évekkel később rádöbbenek, hogy az nemigen változott és nem is fog.
Minden kapcsolatban vannak gondok – időről-időre. Ezeket a párok kisebb-nagyobb erőfeszítéssel és stresszel vagy meg tudják oldani, vagy sem.
Nem kevés ember van azonban, akinek a kapcsolata nemigen működik, de ennek nincs igazán tudatában. Jóformán annak szenteli magát, hogy küzdjön, megoldja a felmerülő problémákat a párkapcsolatában.
Sajnos, igen sok eset végződik azzal, hogy évek múltán döbben rá: nem változott a kapcsolata és nem is fog.
Könnyű a figyelmetlen vagy gondatlan partnert hibáztatni emiatt, de a probléma ennél kicsit összetettebb.
Ha az egyik fél folyton azon dolgozik, hogy működjön a kapcsolat, érdemes elgondolkodnia
A magukat „hiperfelelősnek” érző emberek hajlandósága a kapcsolati problémák felismerésére és megváltoztatására gyakran igencsak csodálatra méltó - sőt bátor is. El szeretnék érni, amit akarnak. A párjuktól is azt kérik, hogy kifejezze, mire vágyik. Módokat keres arra, hogy nyugodtan, empatikusan beszélgessenek a partnerével. Ezek a lépések valóban nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a kapcsolatot helyreállítsuk.
Ám vannak ennek hátrányai is. Ezek az emberek minden képességükkel, erőfeszítésükkel és elszántságukkal arra törekszenek, hogy harmonikusan tartsák a kapcsolatukat. Tudattalanul magukat tartják a fő felelősnek azért, ha súlyos gondok vannak.
Mondhatni, vakok a partner „végzetes hibáival” szemben. Amikor a másik fél hűtlensége, alkohol- vagy netán kábítószerfogyasztása, esetleg más súlyos probléma aláássa kapcsolatukat, kétségbeesetten keresik a probléma megoldásának módjait. Nemcsak segíteni próbálnak a partnernek és a kapcsolaton: a párjuk folyamatos gondjait saját sikertelenségüknek tudják be, saját mulasztásukként ítélik meg.
Vagy egyszerűen úgy érzik, nem érdemelnek jobbat: nem szerethetők és nem érdemesek arra, hogy jobb kapcsolatban éljenek.
Ha úgy érezzük, a fent leírtak egy kicsit is illenek ránk, érdemes egy kis szünetet tartanunk és elgondolkodnunk ezen. Úgy érezzük, sosem tehetünk eleget azért, hogy lényegesen javítsunk a párkapcsolatunkon? Gyakran kérdőjelezzük meg önmagunk viselkedését, még ha tudjuk is, hogy a párunk viselkedik furcsán?
A szakítás gondolata arra ösztönöz-e bennünket, hogy elfogadjuk az elfogadhatatlant, vagy folytatni szeretnénk a végső soron sikertelen erőfeszítéseket arra, hogy javítsunk a kapcsolaton?
A javítás érdekében tökéletesen elkötelezett embernek nagy kihívást jelent leállítani magát, arra kényszeríteni magát, hogy ne erőltesse: viselkedjen másképp a partnere.
Amennyiben az erőfeszítések nem segítenek, gondolkodjunk el rajta, mit árul ez el a számunkra.
Első lépésben érdemes párterápiára járni, ha valóban szeretnénk megmenteni a kapcsolatot. Az azonban biztos, hogy az nem fog igazán jó érzéssel eltölteni bennünket, ha nem teszünk érte mindketten.
Segíthet az is, ha mi magunk kezdünk beszélgetni egy szakemberrel. Dolgozunk saját értékeink felismerésén – a partnerünkkel vagy nélküle.
Vegyük fontolóra annak lehetőségét, hogy nem a mi felelősségünk örökké ott lenni a partnerünk mellett, ha ő nem tesz őszinte erőfeszítéseket azért, hogy betöltse a gondoskodó és elkötelezett társ szerepét.
László Adrienn
