Vitassuk meg, miért jó nekünk a net-es társkeresés?
Ismét két vélemény az internetes társkeresésről. Egyetértünk velük, vagy más a véleményünk? Várom a reagálásokat, történeteket! Vitassuk meg!"Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak.
Dehogy változnak... Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott. Csókjuk kábító, begyakorolt. ők azok, akikért élni-halni kell. Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, őket választjuk.
A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából. Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással. Esküszöm, nem értem magunkat. Csoda, hogy szegény jó fiúk belerokkannak a próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör ez."
Ki tud ezen eligazodni most már? A jó fiúkat válasszuk, vagy a kockázatos, ismeretlent, a vadat, a félelmetest? Nincsenek szabályok! A lényeg, ne ragadjunk le egy helyen, amíg nem biztos, hogy életünk nagy szerelmét találtuk meg. Nem szabad soha feladni. Harcolni kell, tovább kell menni a megkezdett úton, még ha időnként roppant fárasztó és unalmas idegeneknek levelet írni. Nincs igazi motiváció, nincs emlék, ami összeköt még, de ott él a remény, hogy - lesz!
GG
