Dadogás vagy élettani sajátosság?

Ilyenkor a gyerek a dadogáshoz nagyon hasonlító tüneteket produkál, mely a szülőket általában megrémiszti. Megismétel egy-egy szót vagy szókapcsolatot: pl. Hol- hol- hol van a mackóm? Amikor a szülő ezeket a megakadásokat észreveszi, egyből arra gondola, hogy a gyermek dadog, holott ez még egyáltalán nem dadogás.

A gyerekek ebben az életkorban még nem rendelkeznek olyan szókinccsel, hogy minden helyzetben ki tudják fejezni magukat. Gondolataik szélsebesen száguldanak, miközben a szavak csak nehezen formálódnak pici ajkaikon. Gyakran előfordul, hogy mire kimondják a mondat elejét a végét már elfelejtik, ezért ismétlik meg az előző szavakat.

Míg a valódi dadogó gyerekek nem szívesen szólalnak meg, félnek a beszédtől, addig ezek a gyerekek önfeledten és boldogan pakolgatják egymás után a szavakat, kisebb nagyobb sikerrel. Sokszor ők maguk észre sem veszik a megakadást, amíg arra nem figyelmeztetik őket. Ekkor kezdődnek a gondok. Amikor ugyanis felhívják rá a gyerek figyelmét, ő is jobban odafigyel a hibákra amit a megfelelési kényszer miatt egyre inkább javítani szeretne. Egyre görcsösebben fog figyelni a beszédére és előbb-utóbb tényleg dadogóvá válik.

Amikor a szülő észreveszi hogy gyermeke ismételgetni kezdi a szavakat, a legfontosabb, hogy nyugodt maradjon. Ne figyelmeztesse a hibákra, hallgassa végig, legyen türelmes. Semmi képen ne éreztesse vele azt, hogy hibát követ el. Ne figyelmeztesse beszéde lassítására, várja meg míg gondolatit szavakba önti. Beszéljen hozzá halkan, nyugodtan, esetleg visszakérdezéssel segítheti őt, így időt ad arra, hogy újra átgondolja mit is akart mondani. pl. Valóban tudni szeretnéd hol van a mackód?

A folyamat elég hosszadalmas lehet, akár néhány hétig, sőt  akár több hónapig is eltarthat, míg a gyerek elhagyja a szavak ismétlését. De ha a szülő türelmes és szinte észrevétlenül tereli a gyereket a helyes irányba, megakadályozható a valódi dadogás kialakulása.

-BT-