Királyi címet nyert: Konyári Sándor Mesterszakács, Kukták:Oláh Attila és Parádi Tibor

A megkeresést követően volt tíz napunk, hogy előteremtsük mind a tárgyi, mind az anyagi feltételeket. Kutatómunkát végezzünk. Örömmel töltött el, hogy akihez fordultunk őszinte támogatásáról biztosított bennünket. Ennek ellenére falakba is ütköztünk, amit rövid időn belül meg kellett oldanunk. Pl. az állatorvos nem engedett szopós, tejes malacot vágni és tálalni, pedig már ekkor elkészültek a menükártyák. Kérdéses volt, hogy honnan szerezzünk be nádmézet, mivel tudjuk helyettesíteni? Honnan legyen jármű, amivel Nyíregyházáról el tudunk utazni közel 1000 km-et, megoldva a hűtést is? Találunk-e ilyen rövid idő alatt szállást?

A problémák megoldásában nagy segítségünkre volt Kovács Mihályné, a gasztronómiai szövetség, baráti kör, a munkahelyek, a Nyíregyházi METRO, a család.

A 10 nap úgy telt el, hogy nappal munka, délután árubeszerzés, kellékek felkutatása, beszerzése, éjszaka internet, régi 16 századi szakácskönyvek tanulmányozása. A Báthori család történelmi jelentőségének megismerése, a Kenyérmezei csata históriájának olvasása nagyban hozzásegített a kor szellemének átéléséhez.

A verseny:

Éjfélkor indultunk felpakolva kellékekkel, nyersanyagokkal, ahogy szokták mondani tokkal-vonóval.

Hajnalban érkeztünk a szakácsok földjére, tele izgalommal, várakozással, verseny drukkal. De aztán beindult a gépezet, az összeszokott csapat végezte a munkáját. A megnyitóra már terített asztallal, parázsló tűzzel, gyöngyöző alap lével várhattuk a közönséggel és a zsűrivel való találkozást. Jól esett a zsűri biztató szava amikor receptjeinket és előkészületeinket figyelték.

Ekkor már a 15. században érezve magunkat mindenki teles biztonsággal tette a dolgát. Parádi Tibor a kemence mesterré változott: sütötte a malacot, őzet, kuglófot, a míves cipókat. Oláh Attila belemerült a zöldségek-gyümölcsök rengetegébe. Közben a szömörcsög elkészítésével foglalkozott, bele-bele kukkantva az ősrégi receptbe. Jómagam a mártások, szószok, sásák, liktáriumok, pisztráng elkészítésével foglalatoskodtam egy-egy interjú között.

A forró nyári nap tüzében égve át kellett rendezni helyszínünket, és a zsűri már a nap tüzétől védve fogyaszthatta el frissen készült kóstolásra szánt ételeinket. A friss rózsaszirmokkal megszórt asztalon a szömörcsöghöz tálalt sáfrányos lév pompásan illatozott, mely zamatát erősítette a Mátraaljai Chardonnay.

Következő fogásként sárgán, magyar módon készített pisztrángot, zöld salátával, rántott czéklával tálaltunk.

A menüsort felborítva a földtálban sült őzgerincet, meggyes, körtvéjes sásával ízlelhették. Kékfrankos Rose-t fahéjjal, szegfűszeggel bolondítottunk, mely utólag belátva nem a legszerencsésebb választás volt, lévén nem elég testes.

A zsűri a többi csapatnál végezte tovább munkáját, és egy jó bő óra múlva tért vissza a malacot és a desszertet megkóstolni. A malac tekercselése a közönség dicséretét is kivívta. A desszertként tálalt torta és biskotumat receptje nagy érdeklődést váltott ki az egyik versenyző csapat cukrászából.

Akkor kezdtünk bizakodni, mikor a kóstolásos pontozás után a zsűri egyik tagja csak annyit mondott, hogy „Kiváló volt!"

Végül elkészítettük a teljes ételsort saroglyán tálalva a felvonulási ceremóniához.

Eredményhirdetés:

Remegő lábakkal, izzadó homlokkal hallgattuk a zsűri értékelését, a borverseny eredményeinek bemutatását. Majd elkezdtünk visszafelé számolni. 11 kupát láttunk a színpadon. 9 gazdára talált. A 10.-nél már a hihetetlenséggel keveredett várakozás fogott el bennünket. Mikor kimondták a Fűszerszámosok nevét, mindannyiunk szemébe könny szökött.

Az átadási ceremónia, az interjúk, a közönség gratulációi adtak visszajelzést számunkra arról, hogy a 10 nap megfeszített és összehangolt csapatmunka nem volt hiába való.

Az elért eredménynek jobban örültem, mint akár a Világbajnokságon akár az Olimpián elért eredménynek, hiszen a királyi szakácsok földjén zajló verseny számomra nagy kihívást jelentett.