2020. 02. 04. - 11:10
Fogászati kezelés: egy rossz élményből életen át tartó szorongás lehet
Kinek le lenne ismerős az érzés: gyermekként a fogorvosnál? Úgy tűnik, cseppet sem mindegy, milyen élménnyel gazdagodik valaki első alkalommal, amikor fogásznál jár. Életre szóló félelem alakulhat ugyanis ki benne.
Egy rossz gyermekkori emlék a fogorvostól megdöbbentően hosszú távon kihat. A jelek szerint életre szóló szorongás alakulhat ki a hatására egyes emberekben, akik lehetnek bár 30-asok, 40-esek vagy 50 évesek, a félelem kicsi koruk óta nem változott – ha fogászati rendelőbe lépnek.
„Hetente látunk olyan betegeket, akik már akár az 50. életévüket is betöltötték, s arra panaszkodnak, hogy félnek a fogorvostól, mert a korábbi fogászuk durva volt – nem részletezik, hogy miért, mi történt, de az nyilvánvaló, hogy az emlék máig friss és felnőttként szorongást élnek meg, ha fogukat kezeltetniük kell” – mondta el Martin Hogan, a Loyola Egyetem Egészségügyi Rendszerének munkatársa.
Hogan intézkedéseket tesz a fogászati szorongás kialakulásának megelőzése érdekében. „Arra kérjük a szülőket, vigyék minél hamarabb fogorvoshoz a gyermeket, már miután kijött az első foga”.
A gyerekek számára érdemes barátságos fogadtatást biztosítani
A szakemberek szerint fokozatosan érdemes hozzászoktatni a kicsiket a fogászati kezeléshez, nem beszélve arról, hogy ha idejekorán szuvasodni kezdene egy vagy több fog, a korai beavatkozás sokkal kevésbé kellemetlen.
Fontos az is, hogy a rendelő dolgozói barátságosan viselkedjenek a gyermekkel, akár mutassák is meg neki, milyen eszköz – köztük a dönthető szék – mire szolgál, ismerkedjen meg a felszereléssel veszélyérzet nélkül.
A gyerekek életkora is sok tekintetben számít, hiszen van különbség a hozzáállásuk között. Egy 10-12 éves azt is megterhelőnek találja, hogy hosszabb ideig nyitva tartsa a száját, nyugodt maradjon, ne beszéljen a kezelés alatt.
Különösen nehéz azokkal a csemetékkel, akik figyelemhiányos rendellenességekkel küzdenek. Az ő időpontjaikat számos rendelőben szándékosan a nap elejére tervezik be, mert délutánra fáradtabbak és feszültebbek.
Ugyanez javasolt egyébként a felnőtteknek is: inkább reggel, délelőtt tudják le a kezelést, mint hogy hagyják egész nap munkálni magukban a félelmet.
Segítséget jelenthet természetesen az érzéstelenítésen túl, ha elmagyarázzák a páciensnek, mi fog történni és milyen módszerrel. Így a beteget kevésbé éri kellemetlen meglepetés, s jóval együttműködőbb is.
Ami a szülőket illeti, a szakemberek szerint bizonyos mondatokra nincs szükség, amelyekkel csak fokozott félelmet keltenek a gyermekben.
Ilyenek például a „szuvasak lesznek a fogaid és gyökérkezelésre lesz szükséged, ha nem mosod rendszeresen őket!” jellegű megjegyzések, melyek szorongást idéznek elő a lurkóban. Ahogyan az sem tanácsos, hogy saját fogorvosos – negatív – történeteinkkel hozakodjunk elő. Ne keltsünk feleslegesen félelmet a gyermekben.
A szorongó betegeknek pedig kell egy kis időt adni, hogy felülkerekedjenek ezen. Ha a pácienst hagyjuk egy kicsit sírni vagy lehetőséget kap, hogy beszéljen a félelméről, máris megnyugszik egy kissé.
A gyerekeknek nem árt előkészíteni például matricát kedvenc karakteréről vagy kifestő könyvet, hogy a fogásznál tett látogatás jó véget érjen. Ezekkel a dolgokkal mind-mind erősíteni lehet a pozitív élményt.
László Adrienn
