2020. 05. 19. - 10:35
Így fest a fogászati implantátum-tervezés jövője
Ahogyan változnak az idők és fejlődik a technika, a fogászati implantátumok tervezését illetően is megjelennek újdonságok.
Az elkövetkező években a fogpótlásra és annak tökéletesítésére egyre nagyobb igény mutatkozik. A 2030-ig várható fogászati implantológiai trendekről az Osszeointegrációs Európai Szövetség (EAO) konferenciáján egyeztettek szakértők, melyről jelentés is készült.
A 2030-ig várható fogászati implantológiai trendekről született véleményekről a zürichi egyetemi rekonstrukciós fogászat klinika professzora, Christoph Hämmerle, a Delphi Tanulmány társ-szerzője beszélt.
Cikkünk első részében a fogpótlások iránti igényről és a fogpótlás időtartamáról esett szó.
Kiemelendő téma azonban a fogászati implantátum tervezésének jövője is.
A fogimplantátumok tervezésében is jelennek meg újdonságok
Mint azt Christoph Hämmerle elmondta: nagy egyetértés tapasztalható a szakemberek körében az implantátum-illesztési kapcsolatok vonatkozásában. Ez a kapcsolat várhatóan belső lesz, bár a tanulmány nem vizsgálta annak konkrét formáját.
Mérsékelt egyetértés született abban, hogy a fogorvosok továbbra is a hengeres és a kúpos kialakítású implantátumokat használják, de az utóbbi kialakítás a kedveltebb. Az előnyben részesített dizájnnak egyébként a csontszintű implantátumokat találták az implantátumnyak elhelyezése terén, részben az esztétika iránti megnövekedett igény miatt.
A periimplantitisz gyakorisága
A szakemberek tapasztaltak némi változást a periimplantitis jellegű állapotok prevalenciája terén – a periimplantitis at jelenti, hogy az implantátum körül gyulladás alakul ki.
Ennek gyakorisága valószínűleg növekedni fog, mivel a jövőben több implantátumot helyeznek be a fogorvosok, s az ilyen állapotok kialakulása gyakran időbe telik.
Arra is számíthatunk ugyanakkor, hogy az implantátumok javítása, valamint a jobb diagnosztikai paraméterek hozzájárulhatnak a periimplantitis csökkentéséhez.
Mivel egyre több általános fogorvos lép az implantológia területére, a szakemberek egyetértenek abban: fontos a folyamatos megelőzés kiemelése. Ez a megközelítés talán szélesebb körben alkalmazott a parodontológiában, mint jelenleg az implantológiában, s ennek nagy része kapcsolódik a képzéshez. Számos tanulmány mutat kapcsolatot a jobb tréning és a csökkent komplikációk között.
Mi a helyzet a digitális eljárások és a munkafolyamatok bővítése terén?
Christoph Hämmerle szerint lehet számítani arra, hogy a CBCT képalkotás nagyobb szerepet játszik majd a műtét előtti diagnózisban és a kezelés tervezésében. Várhatóan a biomarkerek és az új szondázási módszerek lehetővé teszik majd a perimplantátum egészségét és betegség megfigyelését.
Miközben a megkérdezett szakértők innovációt várnak a digitális eljárások és technológiák terén, ezeket a módszereket igyekeznek integrálni a hagyományosabb megközelítésekbe.
Lehet számítani arra, hogy a digitális technológiák nagyobb szerepet játszanak majd abban, amelyet a szakorvosok „helyreállító diagnózisnak” neveznek - nagy egyetértés mutatkozik abban, hogy ez a megközelítés felváltja a szokásos diagnosztikai eljárásokat.
A válaszadók többsége szerint egyébként az implantátumok jövőbeni behelyezéséhez útmutatás-orientált protokollokat fognak használni, bonyolultabb esetekben pedig teljesen irányított módszerekkel dolgoznak majd – tette hozzá a szakember.
László Adrienn
