2022. 02. 01. - 09:50
Növeli a fogtömés tartósságát egy kagylóból származó vegyület?
Egy, a kagylóban megtalálható vegyület segít megnövelni a fogtömés tartósságát – mutattak rá ázsiai kutatók.
Meglepő felfedezésre jutottak ázsiai szakemberek – a Hong Kong Egyetem (HKU) Fogorvostudományi Kar, a Wuhan Egyetem (WHU) és a Pekingi Egyetem Shenzhen Kórházának vezető kutatói rámutattak, hogy a kagylóban megtalálható vegyület segít megnövelni a fogtömés tartósságát.
„A gyanta-dentin kötés tartósságának fokozása egy új, kagyló ihletésű monomer használatával” címmel jelentettek meg egy tanulmányt, melyben elmagyarázták, miért ígéretes klinikai eredmény mindez a fogtömő kezelések jövője szempontjából. A kutatás eredménye a Materials Today Bio szaklapban jelent meg.
A fogtömést általában a fogszuvasodás és a törött fogak helyreállítására használják. Tartóssága nagymértékben függ a vegyület (gyanta) és a fog kemény szövete (dentin) közötti kötés hosszú élettartamától és stabilitásától. Ebben játszanak szerepet a kagylók.
A tengeri környezetben nagymértékben elterjedt, kis kagylók egyedülálló nedves tapadási tulajdonságokkal rendelkeznek, ami régóta érdekli a tudományos közösséget.
Így hát alaposan tanulmányozták a kagyló plakkok és a szubsztrátok közötti kölcsönhatást nedves környezetben, hogy áttekintsék a lehetséges klinikai alkalmazásokat. A tanulmány feltárta: a kagylók ragasztófehérjében található vegyület erősítheti a gyanta-dentin kötést.
A kagylóban megtalálható vegyület segít megnövelni a fogtömés tartósságát
„A kagylóknak meg kell őrizniük tapadóképességüket a zord tengeri környezetben, beleértve a páratartalmat, a vízhőmérséklet és a pH-érték drasztikus változását, a hirtelen ütéseket és így tovább. Ezek hasonlóak ahhoz, ami a szájüregben napi szinten történik. Kutatásunk célja az volt, hogy megértsük a a kagylóból származó vegyületek tapadó tulajdonságait, amelyek javíthatják a fogtömések tartósságát és élettartamát” – magyarázta Cynthia Kar Yung Yiu professzor, a HKU gyermekfogászatának klinikai professzora és a kutatócsoport vezetője.
Egy szokásos fogtömési eljárás során a fogorvos először eltávolítja a szuvas fogszerkezetet, majd az üreget egy fogszínű pótlással tölti meg fogászati ragasztó segítségével, amellyel a tömést a fog szerkezetére ragasztja.
E kötés tartósságát azonban számos tényező befolyásolhatja, mint például a szájüregben lévő páratartalom és a rágás által kiváltott ismételt mechanikai igénybevétel. Vagyis, emiatt továbbra is klinikailag jelentős kihívást jelent a fogorvosnak és a páciensnek, mivel a fogtömések gyakori, többletköltségeket is jelentő cseréjéhez vezet.
A tanulmány rámutatott, hogy a kagylók nedves tapadó tulajdonsága az általuk kiválasztott Dopa aminosavnak tulajdonítható.
Az eredmény alapján a csapat sikeresen alkalmazta fogászati ragasztóanyagként az N-(3,4-dihidroxifeneti)-metakrilamidot (DMA), egy kagyló eredetű vegyületet. A kutatócsapat tovább tesztelte ezen gyanta-dentin interfész tartósságát az új DMA kötéssel szemben.
A kontrollcsoport és a különböző koncentrációjú DMA-val rendelkezők különböző teszteken estek át, beleértve a termociklusos öregítést, amely folyamat során a fogászati anyagokat különböző hőmérsékleteknek teszik ki. A fogászati ragasztók tesztelésére vonatkozó nemzetközi szabvány előírja, hogy a próbadarabokat ismételten először 5 fokos hideg, majd 55 fokos forró vízben kell tartani nagy számú cikluson keresztül. Az ezt követő vizsgálatok eredményei mindig a tapadási szilárdság csökkenését mutatják.
A kutatók ezt követően a nanoszivárgás értékelési módszert alkalmazták, melyben sav hozzáadásával mérik a kötés minőségét. A csapat ezüst-nitrát oldatot használt a nanoszivárgás mintázatainak megfigyelésére.
A gyanta-dentin határfelületen a termociklusos öregedési folyamat repedések kialakulását idézte elő, amelyek tovább vezették az ezüstrészecskék beszivárgását és leülepedését a kötött határfelület mentén.
Az ezüst lerakódás tehát egyértelműen tükrözte a vízzel telt és megsemmisült területeket a határfelület szélén. A kontrollcsoportban az ezüstrészecskék a gyanta-dentin határfelületen szétterjedve és a dentin tubulusokba való beszivárgását figyelték meg az öregedés után (a nanoszivárgásos lerakódás 36,57 százalékról 50,41 százalékra nőtt).
Ezzel szemben a DMA-val kezelt csoportok esetében nem lehetett nyilvánvaló változást kimutatni (20 százalék körüli volt a nanoszivárgási lerakódás). A csapat arra a következtetésre jutott, hogy a DMA megerősítheti a gyanta-dentin kötést és annak tartósságát - s úgy gondolják, növeli a fogtömés élettartamát.
„A kutatás felfedezte, hogy a DMA hatékonyan erősíti a gyanta-dentin kötést és javítja annak tartósságát. A citotoxicitás is hasonló a hagyományos fogászati ragasztók gyanta monomereinek a hatásához. Úgy gondoljuk, a vegyület a jövőben kereskedelmi forgalomba kerülhet” - mondta dr. Tsoi.
L.A.
