2021. 11. 18. - 09:50
Tejfogak segíthetnek azonosítani, kit fenyeget mentális probléma?
A tejfogak egy napon segíthetnek azonosítani azokat a gyerekeket, akiknek életük későbbi szakaszában mentális zavarok léphetnek fel – állítják a kutatók.
Meglepő felfedezésre jutottak a Massachusettsi Általános Kórház (MGH) kutatói. Eszerint az elsődleges – avagy csecsemő - fogak növekedési vastagsága segíthet azonosítani azokat a gyermekeket, akiknél később fennállhat a depresszió, illetve más mentális egészségügyi rendellenességek veszélye.
A kórház által vezetett, úttörő jellegű vizsgálat a JAMA szaklapban jelent meg.
A tanulmány eredményei elvezethetnek a jövőben olyan, igencsak szükséges eszköz kifejlesztéséhez, amellyel meg lehet állapítani, mely gyermekek voltak életük korai szakaszában viszontagságoknak, nyomornak, nehézségeknek kitéve, ami a pszichés problémák kockázati tényezője. Mindez lehetővé tenné a megfigyelésüket és azt, hogy megelőző kezelésekre irányítsák őket.
A tanulmány eredete több évre nyúlik vissza: Erin C. Dunn vezető szerző ekkor ismerkedett meg az antropológia területén végzett munkával, mely segíthetett megoldani egy régóta fennálló problémát saját kutatása során.
Dunn szociális és pszichiátriai epidemiológus, az MGH Pszichiátriai és Neurofejlődési Genetikai Osztályának kutatója.
Gyermekkori viszontagságok hatásait tanulmányozza, amelyek kutatások szerint a mentális egészségi rendellenességek akár egyharmadáért is felelősek.
Dunn-t különösen érdekelte ezen, nemkívánatos események időzítése, illetve annak feltárása, hogy vannak-e olyan érzékeny időszakok a gyermek fejlődése során, amikor a csapásoknak való kitettség különösen káros.
A fogak növekedési vastagsága segíthet azonosítani azokat a gyermekeket, akiknél később fennállhat mentális zavar
A szakember megjegyezte: sem ő, sem tudóstársai nem rendelkeznek hatékony eszközökkel a gyermekkori csapásoknak való kitettség mérésére.
Az egyik módszer, ha magukat az embereket - vagy szüleiket - kérdezik a fájdalmas élményekről korai életéveikben, de ez meglehetősen ingoványos talaj, a nehéz emlékeket kevesen osztják meg szívesen. „Mindez akadályt jelent ezen a területen” - mondja Dunn.
Erin C. Dunn azonban megtudta, hogy az antropológusok régóta tanulmányozzák a múlt korszakaiból származó emberek fogait, életük megismerése céljából.
A fogak állandó „dokumentációt” nyújtanak a különféle élettapasztalatokról – hangsúlyozta.
A fizikai stressz forrásainak, például a helytelen táplálkozásnak vagy a betegségeknek való kitettség befolyásolhatja a fogzománc képződését és kifejezett növekedési vonalakat eredményezhet a fogakban – az úgynevezett stresszvonalakon -, amelyek a fa korát jelző gyűrűkhöz hasonlóak.
A fogak növekedési vonalai is változhatnak a környezettől függően, illetve a gyermek méhen belüli időszakában és röviddel azután tapasztaltak alapján, a fogak kialakulásának időpontjában.
A vastagabb „feszültségvonalak” stresszes életkörülményeket jeleznek.
Dunn kidolgozott egy hipotézist, mely szerint konkrétan egy vonalfajta szélessége, az úgynevezett neonatális vonalé (NNL) annak mutatója lehet, hogy a csecsemő anyja tapasztalt-e nagymértékű pszichés stresszt a terhesség alatt - amikor a fogak már formálódnak -, valamint a baba születését követő korai időszakban.
A tanulmányhoz Dunn és kollégái a szülők adományozta gyermekfogakat használták, amely természetes módon hullottak ki az 5-7 éves gyermekek szájából. Az NNL szélességét mikroszkóppal mérték.
Az anyáknak kérdőívet kellett kitölteniük, a várandósság alatti és röviddel azutáni időszakot követően – ezek négy olyan tényezőre kérdeztek rá, melyekről ismert, hogy befolyásolják a gyermek fejlődését: a szülés előtti időszak stresszes eseményei, az anya pszichés problémái, a szomszédság minősége (például magas volt-e a szegénységi szint vagy nem biztonságos a környék), illetve a szociális támogatottság szintje.
Több egyértelmű minta rajzolódott ki. Azoknál a gyerekeknél, akiknek édesanyja élete során súlyos depresszióban vagy más pszichiátriai problémában szenvedett, valamint a terhessége 32. hetében depressziót vagy szorongást tapasztalt, nagyobb valószínűséggel voltak vastagabb NNL-ek, mint más gyerekeknél.
A szakszerű segítséget kapott anyák gyermekeinél ezek a vonalak vékonyabbnak bizonyultak.
A tendenciák ugyanolyanok maradtak, úgy is, hogy a kutatók olyan egyéb tényezőket is ellenőriztek, amelyekről ismert, hogy befolyásolják az NNL szélességét - beleértve a vaspótlást a terhesség alatt, a terhességi kort (a fogantatás és a születés közötti időt) és az anya elhízását.
Mint Dunn elmondta, senki sem tudja biztosan, mi okozza az NNL kialakulását, ám lehetséges, hogy a szorongást vagy depressziót átélő anya több kortizolt, azaz „stresszhormont” termel, mely megzavarja a zománcot létrehozó sejteket. Szóba jöhet még a szisztémás gyulladás is.
A kutató nagyobb tanulmány keretében is tervezi elvégezni vizsgálatait.
L.A.
