2021. 05. 27. - 10:00
Új stratégia a gyermekkori fogszuvasodás elkerülésére
A szénhidrátban gazdag étrend és a rossz szájhigiénia a fogszuvasodás súlyosabb formájához vezet a gyermekeknél, melynek tartós hatásai lehetnek. Szakemberek most új stratégiát terveznek ez ellen.
Sajnos, nem ritka gyermekkorban a komoly fogszuvasodás kialakulása, melynek fő oka a nem megfelelő szájhigiénia és fogápolás, valamint a sok, szénhidrátban gazdag étel. Az állapot tartós hatással lehet a száj- és az általános egészségre is.
Néhány évvel ezelőtt a Penn Fogászati Iskola tudósai felfedezték: a gyermekkori fogszuvasodás fő kiváltója a dentális plakk, amely a Streptococcus mutans gombafajból és egy Candida albicans gombából áll. Kialakul tapadós szimbiózisuk, melyet biofilmként ismerünk – s nagymértékben fertőző lesz, vagyis igen nehéz kiszorítani a fog felületéről.
A kutatócsoport új tanulmánya az eddigitől eltérő stratégiát kínál e biofilm megzavarására - melyek annyira kezelhetetlenné teszik a gyermekkori fogszuvasodást okozó plakkokat -, mégpedig az élesztő-baktérium kölcsönhatások megcélzása révén.
Új módszert fejlesztenek a kutatók a gyermekkori fogszuvasodás ellen
Ellentétben a gyermekkori szuvasodás néhány jelenlegi kezelésével - melyek nem célzott hatásokkal bíró, antimikrobiális szereket alkalmaznak, potenciálisan károsítva az egészséges szöveteket -, ez a megoldás a mikrobák között fennálló kötésekre specifikus enzimet alkalmaz.
„Úgy véltük, ez egy új módszer lehet a gyermekkori fogszuvasodás megközelítésére, amely beavatkozik a baktériumok és az élesztő szinergikus kölcsönhatásába – mondta el Geelsu Hwang, a Penn Dental Medicine adjunktusa, a tanulmány vezető szerzője. - Újabb eszközt kínál a virulens, azaz fertőző biofilm megzavarására.”
Míg a gyermekkori fogszuvasodás egyes eseteit olyan gyógyszerekkel kezelik, amelyek közvetlenül a mikrobákat pusztítják - potenciálisan csökkentve a szájban található kórokozók számát -, ez a módszer nem mindig bontja le hatékonyan a biofilmet, s akaratlanul is hatással lehet a "jó" mikrobákra, valamint a lágy szövetekre a szájüregben.
Geelsu Hwang és munkatársai egy másik megközelítést szerettek volna kipróbálni, ami közvetlenül az élesztő és a baktériumok alattomos kölcsönhatását célozza meg. Úgy döntöttek, érintkezési pontként a Candida sejtfelület ún. mannánjait célozzák meg.
Három különböző mannán-lebontó enzimet használva mindegyiket felvitték a fogszerű felületen kialakult biofilmre (emberi nyálközegben), majd 5 percig rajta hagyták. A kezelést követően kiderült: a biofilm teljes térfogata mérséklődött.
Precíz mikroszkóppal megállapították, hogy a biofilm vastagsága drasztikus mértékben csökkent, ahogyan a baktériumok és az élesztő közötti kölcsönhatások is. Az enzimek hatására a környező táptalaj pH-ja magasabb volt – ez olyan környezetet jelez, mely nem annyira savas, így kevésbé kedvez a fogszuvasodásnak.
A kutatók azt is megmérték, mennyire könnyű a biofilm felszakadása a kezelés után - olyan eszközzel, amely a fogmosáshoz hasonló stresszt okoz. Az enzimkezelés után a biofilm szerkezete törékenyebbé vált – emelte ki Hwang, hozzátéve, hogy a biofilmek ezzel könnyebben eltávolíthatóak lettek.
A terápia a Candida és a glikoziltranszferázok (Gftb) közötti kötések közötti erőt tizenötszörösére csökkentette.
A kutatók végül azt szerették volna megtudni, mennyire jól tolerálhatók ezek az enzimek, ha a szájüregben használják őket – különösen, hogy a módszer a gyermekeket célozza meg.
Az enzimek emberi ínysejtekre alkalmazásakor nem találtak káros hatást, még akkor sem, ha az enzimek koncentrált formáját alkalmazták.
A kezelés nem pusztította el a baktériumokat vagy az élesztőgombát, ami annak a jele, hogy akkor is működhet, ha a mikrobák olyan mutációkat fejlesztettek ki, amelyek ellenállóvá teszik őket más típusú terápiákkal szemben.
A kutatók 5 perces alkalmazási időt használtak, de remélik, még rövidebb időre le lehet ezt szorítani – például 2 percre, ami egy alapos fogmosáshoz ajánlott idő.
László Adrienn
