Hogyan látja egy férfi a kövér nőket? Igaz vallomás a kövérségről! 2. rész

Ismét előjöttek az ellenérzéseim, a taszítás, a "nem kell ez nekem!". Azután eszembe jutott a sok közös gondolat, olyanok, amelyeket még soha senki nem fogalmazott meg, csak ő, amelyekkel magához kötött. Akkor az ész azonnal rám kiáltott: "Totál hülye vagy!" Csak azt nem tudtam, miért vagyok hülye? Mert nem hagyom ott a francba, vagy - mert ott akarom hagyni a francba.

A csendet halk mozdulat törte meg. Talán elfáradt a hosszú ülésben, a megrekedt gondolatokban, mert felemelte a kezét, s keze fejével letörölte arcáról a fénybarázdákat. Ránéztem és azt mondtam magamban: "kellünk egymásnak, de nekem nem ez kell! nem ez, ami most van!!!".

Majd hangosan is:

- Igen, ez a baj! - feleltem határozottan, s kissé hangosabban, mint szándékomban volt. - Zavar, hogy kövér vagy, mert nem tudlak átölelni. Zavar, mert páncélba burkoltad a tested, s ez elválaszt tőlem és a világtól is. Zavar, mert nem szép és nem is egészséges! Zavar, mert a soványakat szeretem! A karcsú termetet, a vékony karokat és lábakat, a kicsi melleket. Sosem szerettem a zsírt, a túl sokat, a súlyos testet. Dühös vagyok, hogy kövér vagy, mert az állapotod elválaszt bennünket egymástól! - a végén már majdnem kiabáltam, mert nem akartam elveszíteni.

- Akkor... vége?... - kérdezte szinte tárgyilagosan, mintha már eldöntött tény lenne.

- Nem! - kiáltottam, mire meglepetten felkapta a fejét. - Nem akarom, hogy e miatt elveszítsük egymást, mert van megoldás! Fogyjál le! Minél hamarább, minél többet! Olyanra, mint annak idején voltál, mielőtt ez az egész hízás elkezdődött.

S mialatt ezeket mondtam, szemei nagyra nyíltak, ajkán tétova mosoly játszott, a végén bólintott, mintegy elfogadva és jóváhagyva a kérésemet, követelésemet.

- Úgy lesz! - felelte határozottan.

És úgy is lett!

Nem azonnal, nem könnyen. Sok küzdelemmel, lemondással, testi és lelki szenvedéssel, de akarattal, kitartással és tűréssel, amelyek meghozták az eredményt. Újra szép lett. Nem csak a gondolatai, de a teste is. Egyensúlyba jutott a két oldal, elmúltak a túlsúly okozta problémák, s most már - ha lát egy kövér embert - szinte hihetetlennek tűnik számára, hogy ő is ilyen volt. De ott vannak a régi fényképek, amelyek őrzik a múltat, és minden nappal erősítik új életének jelmondatát:

Soha többé nem akarok ilyen lenni!

GG