A kölyökkutya nevelése!

Akik lakásban szeretnének kutyát tartani, fel kell készülniük: sok-sok türelemre lesz szükségük. Aki azonnal elvárja, hogy kutyája úgy viselkedjen, ahogy azt elvárnánk, az nem jó úton jár, csalódni fog. A jó gazda tehát felkészül arra, hogy bizony a kiskutya, ahogy cseperedik, nemcsak felénk, újdonsült gazdijai felé fog érdeklődést mutatni, hanem mindazon otthoni tárgy felé is, amit elér.
Így kedvenc játéka lesz a seprű, a cipő, a papucs, s mindaz, ami kis szájába elfér, amit meg tud mozdítani és rágni. A kutyák, ha nem is világosan, de értik, amit mi, emberek mondunk nekik. Ha kölyökkorban csak mosolygunk a csínytevéseken, akkor nagyon nehéz dolgunk lesz később, felnőtt kutyaként megnevelni.
Magyarázzuk el neki egyszerűen, mit szabad és mit nem a lakásban. Erre két könnyű szó alkalmas. Végigvezetve naponta akár többször is a lakásban, rámutatunk a papucsra és azt mondjuk neki: NEM! A seprűre: NEM! A kutyának szánt játékokra: Igen. A kiságyára: IGEN! 
Ha mindezt megfelelő hangsúllyal párosítjuk, tehát a Nemet szigorúan, mérgesen, az Igent pedig kedvesen, mosolygósan tálaljuk, a kutya meg fogja érteni idővel, hogy mit is akarunk ezzel. Ekkor kezdődhet az igazi munka. Lakásba szánt kutyusok gazdijai ezért nemcsak a gyakori etetés miatt, hanem a kiskutya nevelése miatt is nagyon fontos, hogy legalább két hétig ne hagyják hosszabb időre magára a kiskutyát.
Viszont nem elég, hogy otthon vagyunk az első hetekben, fontos, hogy figyeljünk is rá folyamatosan. Ne hagyjuk, hogy a szobába piszkítson. A kölyökkutyákat kétóránként sétáltatni kell, főleg akkor, ha előtte ettek és játszottak is.
Az árulkodó jeleket vegyük komolyan: a körbeszaglászás ill. a körbe-körbe járkálás olyan üzenetek, amikre a gazdának reagálnia kell. Azonnal fogjuk a pórázt és vigyük ki arra a helyre, ahol szeretnénk, hogy rendszeresen elvégezze a dolgát. Ha ez sikerül, akkor dicsérjük meg és jutalmazzuk meg valami finomsággal, és mondjuk kedvesen a varázsszót: Igen!
Ha a kutyus mégis a szobába piszkított, mondjuk a szigorú Nem szót, majd feltakarítás után vigyük a kijelölt helyre.  A szagfelismerés és az Igen - Nem hangsúllyal mondott szavak segítenek neki beazonosítani a terepet, így hamarabb megjegyzi, hogy mindig oda kell mennie.
Ha mégis bármi rosszat is tenne a kutyus, ne törődjünk bele, de ne is vigyük túlzásba a haragot. Nem kell órákat beszélni hozzá, nem kell hatni a lelkére, mivel ő nem ember, úgysem érti szavaink jelentését.
A bűnös tettére mondjunk Nem-et, mutassuk ki, hogy ezzel rosszat csinált, de nem szabad túlzásokba esni, napokig nem szólni hozzá, vagy nem adni enni neki, vagy kizárni a házból, stb. Sajnos vannak ilyen emberek, akik ilyen, vagy még ennél is durvább módszert alkalmaznak.  Ennek azonban az lesz az eredménye, hogy a kutya félni fog a gazdájától és fogalma sem lesz, mit szabad és mit nem, inkább egy hangulatfüggő lénynek fogja tartani a gazdáját, aki nem be-és kiszámítható.
A következetes, türelmes nevelés hatására fél éves korára mindent fog tudni a kutyánk, és gyakorlatilag egy olyan csodálatos korszak kezdődhet az életünkben, ami egy  életre szóló élményt teremt nekünk.

"Ahogyan a görögök mondják, egy ház nem otthon addig, míg fecske nem fészkel az eresz alá, ugyanúgy azt tartom, hogy egy ház attól lesz otthon, ha van benne kutya."

Gerald Durrell