Japán csonkafarkú - társas hajlamú, kíváncsi fajta!

Ez a társas hajlamú és kíváncsi fajta egész Japánban elterjedt. A rövid, dús, bolyhos és pomponszerű farok kialakítása nem hozta magával a gerinc- vagy csontdeformitást. A szerfelett társaságkedvelő japán csonkafarkú hamar elunja magát, és ilyenkor rombolásba foghat.

Történet: Az ázsiai kontinensről Japánba bevándorló első macskák között csonka farkúak is előfordultak. A japán génállomány beszűkülésének köszönhetően ezek az egyedek fennmaradtak, így a fajta valamikor a 19. század előtt virágzásnak indult. Az első, Japán határain kívüli tenyészprogram 1968-ban indult meg Amerikában.
A japán csonkafarkú egy közepesen nagy, magas macska. Jó izomzatú, elegáns felépítésű. Vékony, hosszú lábai vannak, hátsó lábai valamivel hosszabbak, mint a mellsők, mancsai pedig oválisak. A fajta jellegzetessége a farok. Farka nagyon rövid, általában egy-vagy több csavar vagy hajlat látható rajta.

Előírás, hogy a legvége 8 cm-nél nem lehet távolabb a testtől. A hímek szembetűnően nagyobbak a nőstényeknél. Ha szemből nézzük, feje háromszög alakú. Pofacsontja szembetűnően széles. Szeme nagy és ovális. Pofája kerek, nem lehet rövid vagy hegyes. Orrvonala hosszú, szemmagasságban kissé bemélyed. Egyenesen álló fülei nagyok és távol állnak egymástól. Szőrzete selymes.

Aljszőrzete nincs. A hosszúszőrű japán csonkafarkúnál bár hosszabb a szőr, minden esetben a testhez kell simulnia. A hosszúszőrűeknél előnyös a fülszőrzet és a lábujjak közötti szőrpamacs.
Ez a fajta nagyon barátságos és társaságkedvelő. Könnyen alkalmazkodik az új környezethez, vagy új háziállatokhoz. Igazán kíváncsi természetű, emellett intelligens. Könnyen taníthatunk neki különféle trükköket.

Igényli a figyelmet, ha pedig valamit szeretne, akkor lágy, dallamos hangjával adja azt gazdája tudtára. Emellett jellemző, hogy a fajta egyedei igen magas kort élhetnek meg.
Forrás: www.macskak.net, www.amacska.hu
Képek forrása: www.import-cat.lyons-japan.com, www.z.about.com

Memo