Sziámi - az elegáns ragadozó

A Sziámi macska egy kedvelt macskafajta, amely a Távol-Keletről származik. Nevüket Sziámról, a mai Thaiföldről kapták. Az első példányt Peter Simon Pallas német természettudós pillantotta meg először és írta le, 1794-es Kaszpi-tengeri expedíciója során.
A macskák az 1870-1880-as években kerültek Angliába.
A szakértők sem tudnak megegyezni abban, hogy a sziámi macska mutáció eredménye-e vagy a nyugat afrikai aranymacska leszármazottja.

Tartásuk kezdetekben csak a gazdagok kiváltsága volt, egzotikumként kezelték őket és nagyon elkényeztették. Az első fajtát hivatalosan 1900-ban jegyezték be.
A sziámi közepes nagyságú, vékony, hosszú testalkatú. Lábai meglehetősen vékonyak és hosszúak, hátsó lábai hosszabbak, mint a mellsők, mancsai ovális alakúak. Hosszúkás, ék alakú feje, kecsesen hosszú nyaka, és orrvonala van. Farka vékony, hosszú, vége felé elkeskenyedő, és görbület nélküli.

Távol álló fülei széles alapúak, nagyok és egyenesek. Élénk, mélykék szemei távol ülők, keleties formájúak, az orr irányába dőlnek.
Szőrzete nagyon rövid és fényes, selymes tapintású. Hibának számít a túl hosszú, dús aljszőrzet és a durva tapintású bunda. A sziámi különlegessége az is, hogy a kölykök teljesen fehéren jönnek a világra, a rájuk jellemző színjegyeik csak később jelennek meg a füleken, a pofán, a farkon a lábakon, és a hímeknél a herezacskón.

A sziámi kifejezetten erőteljes természettel bír. Általában véve elég hangos fajta. Sokat hallatja hangját, még akkor is, ha arra nincs különösebb oka. Intelligens, könnyen rá lehet szoktatni a pórázon való sétáltatása. Nagyon igényli a társaságot, azt, hogy foglalkozzanak vele.
Szeret a figyelem középpontjában lenni, és mindenről tudni akar, ami körülötte történik. Naphosszat el tudná viselni a simogatást, órákon át képes a gazdája ölében aludni. Viszont nem veti meg a játékot sem, bármikor rá tudjuk venni egy kis szórakozásra.

"Az embernek azért van szüksége macskára, hogy félelem nélkül simogathasson egy ragadozót" 
Scott, Sir Walter