2007. 05. 31. - 06:58
Malteros pamlag, avagy mindenki, mindenkivel - Bútor - Lakberendezés
Bútor - Lakberendezés: Míg idehaza gyakran ködszurkáló vita zajlik építészet és kortárs design viszonyáról, az elmúlt években egyre nagyobb szerepet kapnak...
Míg idehaza gyakran ködszurkáló vita zajlik építészet és kortárs design viszonyáról, az elmúlt években egyre nagyobb szerepet kapnak a világ sztárépítészei a Milánói Bútorszalon design seregszemléjén.
Ennek elsősorban az az oka, hogy a kortárs építészet, vagy a kortárs formatervezés területén megjelenő kreativitás lényegi tulajdonságai nem válnak el egymástól. A léptékben és a részletek egyik-másik összefüggéseiben eltérő, ám az alkotás metódusának, esztétikai sarokpontjainak logikájában szervesen összefüggő két dologról van ugyanis szó. Gehry ülőbútora, Foster fürdőszoba-szettje, kilincse, alumíniumszéke, Zaha Hadid corian konyhája tavaly, vagy legújabban a B&B Italianak tervezett „architecturális” kanapéja, az Alessi Tea, Coffe & Piazza építészcsésze-kollekciói, mind-mind erről a párhuzamos, kölcsönhatásokban és szimbiózisban lévő együttlétezésről tudósítanak.
Félreértés ne essék! Nem az építészet és belsőépítészet szecesszió, Gropius, Kozma Lajos, Corbusier, stb. szemszögéből kell feltétlenül elképzelni ezt az állítást, hanem a kreatív alkotói ágak univerzálisabb nézőpontjából. Így néhány éve már szokás, hogy a Milánói Nemzetközi Bútorszalon, amolyan kis velencei építészeti biennálé is egyben, aminek egyik szintjét építészek és bútor gyártók termékei, míg másik szintjét a speciálisan építészek bevonásával, építész és designer együttműködésével megvalósuló installációk, művészeti projektek jelentik. Vegyünk is három példát rögvest szemügyre az idei termésből.
Kengo Kuma: Tsunagu - ’kapcsolat’ lakás
Meseszép. A szavunk is elakadt, amikor a via Alemagnán található La Triennale épületének egyik termébe belépve a nagyszerű Kengo Kuma alkotását pillantottuk meg. A fényben lebegő, bambuszszál-falu épített tünemény törékeny kisugárzása szöges ellentétben állt az addig a Szalonon látott média-harsány realitással. Nem vagyok a keleti kultúra elkötelezett és szakavatott rajongója, de az objektum erős spirituális hatással volt még rám is, pedig, mint később kiderült, tulajdonképpen egy PR-makettet láttunk, amúgy japánosan előadva.
A Mitsui Fudosan Residential nevű ingatlanfejlesztő vállalkozás Park Homes épületsorozatát volt hivatott bemutatni a világhírű Kengo Kuma sztárépítész, olasz partnerei, illetve Kenya Hara, a Muji nevű designcég vezető grafikusának feldolgozásában. Egyszerűbben fogalmazva egy bemutató lakást láthattunk. A 108 m2 alapterületű (15méter x 17,2méter x 3méter) téglány étkezős konyhából, hálószobából, egy fogadótérből, fürdőmedencés verandából, nappaliból áll, amiket a tatamis tereket átmetsző bútorzat kapcsol össze. Ezt úgy kell érteni, hogy a konyhapultként elinduló fekvő plexihasáb a nappali terébe átérve, az elválasztó fal síkjától plazma displayes asztallá változik.
A ’kapcsolat’ lakás alaprajza a japán ta-no-ji (rízsföld) elnevezésű betű, szabályos négyes osztatából ered. A cipős lábbal egyedül használható bejárati zóna, vagyis doma (’föld szoba’) lélegzetelállító attrakciója Kenya Hara leleménye. A szuperletisztult szerkezetű tsukubai, vagyis templomi kézöblítő átiratának tányérjába mindössze egyetlen csepp víz csöppen, ami, akár a higanycsepp pereg tovább egy félcsövecskén, hogy aztán megperdülve egy újabb tölcsér peremén érjen öt másodperces „főszerepének” végére.
Finn és japán két jó barát, együtt… Shigeru Ban – Artek
A Kínával szemben az ázsiai régióban lépéshátrányba került japán gazdaság a minőség és innováció, valamint a környezetvédelem terén próbálja visszaküzdeni magát a vezető pozícióba. Vagyis az ő üzletmenetüknek is nagyon rosszat tesz, ha az ázsiai gazdasággal kapcsolatban kizárólag a tömegtermelés, a természet kizsákmányolása, a másolatkultúra sztereotípiái jutnak bolygónk egyéb lakóinak eszébe. Éppen ezért a japánok részéről a korábban kissé lesajnált, elaggottnak, korszerűtlennek és lassúnak tűnő Európa sok együttműködésben újra érdekessé tud válni. Ugyanis számukra úgy tűnik, hogy a szegényebb fejlődő kontinensek Kína által lenyúlható piacaihoz képest, kontinensünkön minőségi fogyasztás zajlik.
Közízlésünk, szociokulturális hátterünk és relatív vastag pénztárcánk számára a dráguló gyártási rezsijű japán termékek vonzóbbak lehetnek, mint a kínaiak. „Kína elvitte Ázsiát, viszi Afrikát és Latin-Amerikát, az USA gazdasága nacionalista, marad nekünk a vén Európa, annak is főképpen a nyugati fele.” Okfejtésem igazolásaképpen nem pusztán az idei Milánói Szalon monstre Tokyo Love elnevezésű projektjét tudnám felhozni a Superstudio Piu-ból, hanem például Shigeru Ban sztárépítész és a finn Artek együttműködésének újabb állomásán. Az Alvar Aalto által 1935-ben alapított bútorgyártó a skandináv design egyik gén-bankjának tekinthető.
A hajlított fa bútor-remekek folyamatos design-frissítésén ügyködők cég és a japán kortárs építészet nagyágyúja az ugyancsak finn faipari konszern, vagyis az UPM által kifejlesztett építőanyagot, a papír és fahulladékot újrahasznosító ProFi nevű ’woodplasticot’ használta építőanyagként. A lenyűgözően tiszta textúrájú, jól alakítható, fehér építőanyag egyfajta archetípus házformájú pavilon épületté alakult át. Európai tradíciójú innováció és japán eco high-tech szerkesztés kéz a kézben – ez a jövő, egyétek!
Miénk a vár!!!
Az olaszok a túlzásaikról is híresek. Decode Elements cím alatt pontosan egy tucat építész és designer sztár, valamint fél tucat cég bevonásával „tervezték át” a reneszánsz Milánó jelképét, vagyis a XIV. század végétől épült Castello Sforzecot. A természeti őselemek kapcsán tematizált installációkat Dominique Perrault, Mendini, Ingo Maurer, Sottsass, Dorina és Massimiliano Fuksas, Kengo Kuma, Gaetano Pesce, Odile Decq, Michele de Lucchi, Ron Arad és szamarakról készült fotóival az ex-benettonos Oliviero Toscani jegyzi, míg a MINI, Poliform, EMU, Meritalia a Sforza palota Cortile della Rocchetta udvarának árkádjai alatt rendezkedtek be.
A fények és formák teljessége napszállta után mutatkozott meg, mint például Maurer „Mi a fenét csinálok én itt? Csatlakozom az egotriphez?” jelentésű angol fényfelirata, ami a palota szinte teljes főhomlokzatát betöltötte. Mendini üvegtégla „felhőkarcolója”, Fuksas, De Lucchi fatégla tornya, Kuma térrács-barlangja, vagy Perrault fémselyem-gubója azonban ízig –vérig a kortárs építészet legjavát, esszenciális lényegét reprezentálta. Az anyaghasználat sokszínűsége, a „felszíni textúra-szerkezet-háttér-filozófia” arányos fúziója a szalon körüli csinnadratta ellenére is valódi építészeti gondolatokat volt képes reprezentálni.
Szóljon hozzá a Bútor-Lakberendezés fórumon! - Malteros pamlag, avagy mindenki, mindenkivel - Bútor-Lakberendezés
További lakberendezés híreink: lakberendezes.mconet.biz
További bútor híreink: butor.mconet.biz
Küldjön képeslapot ismerősének! - kepeslap.mconet.biz
A hír támogatója:
Minden ami Internet -> MCOnet International - Magyarország: magyarorszag.mconet.biz
Ennek elsősorban az az oka, hogy a kortárs építészet, vagy a kortárs formatervezés területén megjelenő kreativitás lényegi tulajdonságai nem válnak el egymástól. A léptékben és a részletek egyik-másik összefüggéseiben eltérő, ám az alkotás metódusának, esztétikai sarokpontjainak logikájában szervesen összefüggő két dologról van ugyanis szó. Gehry ülőbútora, Foster fürdőszoba-szettje, kilincse, alumíniumszéke, Zaha Hadid corian konyhája tavaly, vagy legújabban a B&B Italianak tervezett „architecturális” kanapéja, az Alessi Tea, Coffe & Piazza építészcsésze-kollekciói, mind-mind erről a párhuzamos, kölcsönhatásokban és szimbiózisban lévő együttlétezésről tudósítanak.
Félreértés ne essék! Nem az építészet és belsőépítészet szecesszió, Gropius, Kozma Lajos, Corbusier, stb. szemszögéből kell feltétlenül elképzelni ezt az állítást, hanem a kreatív alkotói ágak univerzálisabb nézőpontjából. Így néhány éve már szokás, hogy a Milánói Nemzetközi Bútorszalon, amolyan kis velencei építészeti biennálé is egyben, aminek egyik szintjét építészek és bútor gyártók termékei, míg másik szintjét a speciálisan építészek bevonásával, építész és designer együttműködésével megvalósuló installációk, művészeti projektek jelentik. Vegyünk is három példát rögvest szemügyre az idei termésből.
Kengo Kuma: Tsunagu - ’kapcsolat’ lakás
Meseszép. A szavunk is elakadt, amikor a via Alemagnán található La Triennale épületének egyik termébe belépve a nagyszerű Kengo Kuma alkotását pillantottuk meg. A fényben lebegő, bambuszszál-falu épített tünemény törékeny kisugárzása szöges ellentétben állt az addig a Szalonon látott média-harsány realitással. Nem vagyok a keleti kultúra elkötelezett és szakavatott rajongója, de az objektum erős spirituális hatással volt még rám is, pedig, mint később kiderült, tulajdonképpen egy PR-makettet láttunk, amúgy japánosan előadva.
A Mitsui Fudosan Residential nevű ingatlanfejlesztő vállalkozás Park Homes épületsorozatát volt hivatott bemutatni a világhírű Kengo Kuma sztárépítész, olasz partnerei, illetve Kenya Hara, a Muji nevű designcég vezető grafikusának feldolgozásában. Egyszerűbben fogalmazva egy bemutató lakást láthattunk. A 108 m2 alapterületű (15méter x 17,2méter x 3méter) téglány étkezős konyhából, hálószobából, egy fogadótérből, fürdőmedencés verandából, nappaliból áll, amiket a tatamis tereket átmetsző bútorzat kapcsol össze. Ezt úgy kell érteni, hogy a konyhapultként elinduló fekvő plexihasáb a nappali terébe átérve, az elválasztó fal síkjától plazma displayes asztallá változik.
A ’kapcsolat’ lakás alaprajza a japán ta-no-ji (rízsföld) elnevezésű betű, szabályos négyes osztatából ered. A cipős lábbal egyedül használható bejárati zóna, vagyis doma (’föld szoba’) lélegzetelállító attrakciója Kenya Hara leleménye. A szuperletisztult szerkezetű tsukubai, vagyis templomi kézöblítő átiratának tányérjába mindössze egyetlen csepp víz csöppen, ami, akár a higanycsepp pereg tovább egy félcsövecskén, hogy aztán megperdülve egy újabb tölcsér peremén érjen öt másodperces „főszerepének” végére.
Finn és japán két jó barát, együtt… Shigeru Ban – Artek
A Kínával szemben az ázsiai régióban lépéshátrányba került japán gazdaság a minőség és innováció, valamint a környezetvédelem terén próbálja visszaküzdeni magát a vezető pozícióba. Vagyis az ő üzletmenetüknek is nagyon rosszat tesz, ha az ázsiai gazdasággal kapcsolatban kizárólag a tömegtermelés, a természet kizsákmányolása, a másolatkultúra sztereotípiái jutnak bolygónk egyéb lakóinak eszébe. Éppen ezért a japánok részéről a korábban kissé lesajnált, elaggottnak, korszerűtlennek és lassúnak tűnő Európa sok együttműködésben újra érdekessé tud válni. Ugyanis számukra úgy tűnik, hogy a szegényebb fejlődő kontinensek Kína által lenyúlható piacaihoz képest, kontinensünkön minőségi fogyasztás zajlik.
Közízlésünk, szociokulturális hátterünk és relatív vastag pénztárcánk számára a dráguló gyártási rezsijű japán termékek vonzóbbak lehetnek, mint a kínaiak. „Kína elvitte Ázsiát, viszi Afrikát és Latin-Amerikát, az USA gazdasága nacionalista, marad nekünk a vén Európa, annak is főképpen a nyugati fele.” Okfejtésem igazolásaképpen nem pusztán az idei Milánói Szalon monstre Tokyo Love elnevezésű projektjét tudnám felhozni a Superstudio Piu-ból, hanem például Shigeru Ban sztárépítész és a finn Artek együttműködésének újabb állomásán. Az Alvar Aalto által 1935-ben alapított bútorgyártó a skandináv design egyik gén-bankjának tekinthető.
A hajlított fa bútor-remekek folyamatos design-frissítésén ügyködők cég és a japán kortárs építészet nagyágyúja az ugyancsak finn faipari konszern, vagyis az UPM által kifejlesztett építőanyagot, a papír és fahulladékot újrahasznosító ProFi nevű ’woodplasticot’ használta építőanyagként. A lenyűgözően tiszta textúrájú, jól alakítható, fehér építőanyag egyfajta archetípus házformájú pavilon épületté alakult át. Európai tradíciójú innováció és japán eco high-tech szerkesztés kéz a kézben – ez a jövő, egyétek!
Miénk a vár!!!
Az olaszok a túlzásaikról is híresek. Decode Elements cím alatt pontosan egy tucat építész és designer sztár, valamint fél tucat cég bevonásával „tervezték át” a reneszánsz Milánó jelképét, vagyis a XIV. század végétől épült Castello Sforzecot. A természeti őselemek kapcsán tematizált installációkat Dominique Perrault, Mendini, Ingo Maurer, Sottsass, Dorina és Massimiliano Fuksas, Kengo Kuma, Gaetano Pesce, Odile Decq, Michele de Lucchi, Ron Arad és szamarakról készült fotóival az ex-benettonos Oliviero Toscani jegyzi, míg a MINI, Poliform, EMU, Meritalia a Sforza palota Cortile della Rocchetta udvarának árkádjai alatt rendezkedtek be.
A fények és formák teljessége napszállta után mutatkozott meg, mint például Maurer „Mi a fenét csinálok én itt? Csatlakozom az egotriphez?” jelentésű angol fényfelirata, ami a palota szinte teljes főhomlokzatát betöltötte. Mendini üvegtégla „felhőkarcolója”, Fuksas, De Lucchi fatégla tornya, Kuma térrács-barlangja, vagy Perrault fémselyem-gubója azonban ízig –vérig a kortárs építészet legjavát, esszenciális lényegét reprezentálta. Az anyaghasználat sokszínűsége, a „felszíni textúra-szerkezet-háttér-filozófia” arányos fúziója a szalon körüli csinnadratta ellenére is valódi építészeti gondolatokat volt képes reprezentálni.
Szóljon hozzá a Bútor-Lakberendezés fórumon! - Malteros pamlag, avagy mindenki, mindenkivel - Bútor-Lakberendezés
További lakberendezés híreink: lakberendezes.mconet.biz
További bútor híreink: butor.mconet.biz
Küldjön képeslapot ismerősének! - kepeslap.mconet.biz
A hír támogatója:
Minden ami Internet -> MCOnet International - Magyarország: magyarorszag.mconet.biz
