2009. 04. 23. - 19:32
Közös buli
Már hetek óta feliratkoztam a tkl.hu társkereső oldalra. Betöltöttem a 26. évemet és úgy éreztem, hogy az élet színe-java éppen engem kerül el. Minden nap ismerkedtem, beszélgettem ezen az oldalon, de istenigazából senki nem keltette fel az érdeklődésemet.
Már teljesen meggyőztem magam arról, hogy a hiba bennem van. Egyszercsak jött egy körlevél:
„ Csalódott társkeresők! Ha még nem találtad meg az igazit, szeretettel várunk szombat este 7 órakor a Menedék névre hallgató szórakozóhelyen. Egyik csuklódra tekerj sárga kendőt, onnan felismerünk. Judit „ Nem sokat gondolkodtam, visszaírtam, hogy számíthatnak rám. Némi izgalommal a gyomromban léptem be a homályos, hangulatos helyiségbe, ahol félhangos, még elviselhető zene tette meghitté a termet.
Azonnal elém siettek és hamarosan egy kisebb csoportban találtam magam. A sárga kendők egyre-másra csillantak fel a hangulatfényben. Néhány pohár ital kíséretében társalogtunk egymással, és bő 20 perc múlva úgy éreztem, hogy itt sem fogom megtalálni a hozzám való férfit. Hirtelen a hátam mögött megszólalt egy mély bariton afelől érdeklődve, hogy érzem magam? Megfordultam, és a sötétbarna szempár mélyen hatolt az én pillantásomba. Bálint bemutatkozott, meleg keze borzongató érzést keltett bennem, amint kezet fogtunk. Óvatos beszélgetés, kíváncsi kérdések következtek, és igyekeztünk a lehető legtöbbet megtudni egymásról.
A zene lassúra váltott és Bálint szó nélkül a táncparkettre vezetett. Mire felfogtam, mi történik velem, derekamat már határozott öleléssel magához húzta, és olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy lélegzetünk a másik arcát súrolta. Tánc alatt csak egymást néztük, mintha szavak nélkül akartunk volna beszélgetni. Ujjai a hátamon kalandoztak diszkréten, melegség járta át minden porcikámat, és percről-percre jobban simultam erős karjába. A zene véget ért és mi még mindig egymást fürkésztük. Kivezetett a fülledt teremből a friss levegőre, ahol egy fa jótékony takarásában valóban kettesben lehettünk. Egyre mélyebbre úsztunk a másik tekintetébe, majd szinte önkívületben ajkaink összeforrtak. Agyam egyre csak azt ismételte: Ne hagyd abba! Ne hagyd abba! Aznap este csupán néhány hosszú forró csókig jutottunk el, és én hálás voltam Bálintnak, amiért nem nyomul. Hetekig minden nap találkoztunk, vártuk a pillanatot amikor kettesben lehetünk, és végül már egymás nélkül el sem tudtuk képzelni az életünket. Csókok, érintések, simogatások, és mindkettőnkben napról-napra nőtt a vágy, hogy egymást boldoggá tegyük. Azon a varázslatos éjszakán testünk lázban égett, felfedeztük egymás testének minden hajlatát, idegszálaink pattanásig feszültek a várakozástól. Az izgalom tetőfokán egyszerre értünk fel a csúcsra és aznap éjjel többször is át akartuk élni ezt az érzést. Azóta is együtt vagyunk és mind a mai napig tudunk újat nyújtani egymásnak.
„ Csalódott társkeresők! Ha még nem találtad meg az igazit, szeretettel várunk szombat este 7 órakor a Menedék névre hallgató szórakozóhelyen. Egyik csuklódra tekerj sárga kendőt, onnan felismerünk. Judit „ Nem sokat gondolkodtam, visszaírtam, hogy számíthatnak rám. Némi izgalommal a gyomromban léptem be a homályos, hangulatos helyiségbe, ahol félhangos, még elviselhető zene tette meghitté a termet.
Azonnal elém siettek és hamarosan egy kisebb csoportban találtam magam. A sárga kendők egyre-másra csillantak fel a hangulatfényben. Néhány pohár ital kíséretében társalogtunk egymással, és bő 20 perc múlva úgy éreztem, hogy itt sem fogom megtalálni a hozzám való férfit. Hirtelen a hátam mögött megszólalt egy mély bariton afelől érdeklődve, hogy érzem magam? Megfordultam, és a sötétbarna szempár mélyen hatolt az én pillantásomba. Bálint bemutatkozott, meleg keze borzongató érzést keltett bennem, amint kezet fogtunk. Óvatos beszélgetés, kíváncsi kérdések következtek, és igyekeztünk a lehető legtöbbet megtudni egymásról.
A zene lassúra váltott és Bálint szó nélkül a táncparkettre vezetett. Mire felfogtam, mi történik velem, derekamat már határozott öleléssel magához húzta, és olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy lélegzetünk a másik arcát súrolta. Tánc alatt csak egymást néztük, mintha szavak nélkül akartunk volna beszélgetni. Ujjai a hátamon kalandoztak diszkréten, melegség járta át minden porcikámat, és percről-percre jobban simultam erős karjába. A zene véget ért és mi még mindig egymást fürkésztük. Kivezetett a fülledt teremből a friss levegőre, ahol egy fa jótékony takarásában valóban kettesben lehettünk. Egyre mélyebbre úsztunk a másik tekintetébe, majd szinte önkívületben ajkaink összeforrtak. Agyam egyre csak azt ismételte: Ne hagyd abba! Ne hagyd abba! Aznap este csupán néhány hosszú forró csókig jutottunk el, és én hálás voltam Bálintnak, amiért nem nyomul. Hetekig minden nap találkoztunk, vártuk a pillanatot amikor kettesben lehetünk, és végül már egymás nélkül el sem tudtuk képzelni az életünket. Csókok, érintések, simogatások, és mindkettőnkben napról-napra nőtt a vágy, hogy egymást boldoggá tegyük. Azon a varázslatos éjszakán testünk lázban égett, felfedeztük egymás testének minden hajlatát, idegszálaink pattanásig feszültek a várakozástól. Az izgalom tetőfokán egyszerre értünk fel a csúcsra és aznap éjjel többször is át akartuk élni ezt az érzést. Azóta is együtt vagyunk és mind a mai napig tudunk újat nyújtani egymásnak.
