2021. 02. 10. - 11:25
Talán mégsem vagy olyan bűnös, mint amilyennek érzed magad?
A bűn érzése a lelkiismeretünk hangja. Miközben azonban fontos hallgatni rá, érdemes átgondolni, valóban elkövettünk-e valami rossz dolgot.
A lelkiismeretünkre hallgatni fontos – nem mindegy azonban, valóban tettünk-e valami rosszat, vagy csupán beképzeljük magunknak, esetleg más hitette ezt el velünk.
Gyakori, hogy ha másokat szenvedni látunk, szomorúnak érezzük és rossznak – sőt, bűnösnek - bélyegezzük magunkat. Az együttérzés érzését – amely egy gondoskodó reakció - olykor egy pillanat alatt bűnösségnek érezhetjük (aminek az önkritika az oka).
A különbségek meglehetősen árnyaltak, különösen, hogy ezek az érzések öntudatlanul jönnek. Szükség van némi magunkba nézésre és elmélkedésre, hogy rájöjjünk, mi is történik.
Ha azt látjuk, hogy valaki bajban van és bűnösnek érezzük magunkat, érdemes megfontolnunk az alábbiakat.
Ne tévesszük össze az együttérzést vagy a felelősséget a bűntudattal
-Nem lehet, hogy egyszerűen idegesnek érezzük magunkat, mert az illetőt bántották, vagy azt kívánjuk, bárcsak megakadályozhattuk volna a problémáját? Képzeljük el, hogy mondjuk szakításon esett át. Rossznak, vagy szomorúnak érezzük magunkat – miatta. Ez együttérzés, nem vagyunk felelősek azért, ami történt vele, nem tettünk semmi rosszat. Az együttérzést azonban hűen tükrözi, hogy azt kívánjuk, bárcsak jobban lenne.
Természetes, hogy elszomorít minket, ha tehetetlenek vagyunk, nem tudjuk csillapítani a fájdalmát és segíteni, hogy ismét boldognak érezze magát.
-Bűnösen vagyunk valamiben, amit valóban elkövettünk? Ha bűnösek vagyunk, az azt jelenti, hogy valami „bűncselekményt” követtünk el. Nem elég, ha olyat tettünk, ami hozzájárult valakinek a fájdalmához.
Sok ember nem tud különbséget tenni a felelősség és a bűntudat között – pedig meg kell tenni, igaz, sokan nem szeretnék megbántani a másikat. Tény, ha felelősségünk van bizonyos eseményekben, amely egy szerettünk stressz-állapotához vezet, az igen megterhelő lehet. Nem tettünk azonban semmi rosszat.
Nagyjából olyan ez, mint amikor elütünk egy állatot – mert az eseményt képtelenség volt elkerülni. Felelősek vagyunk a történtekért, de nem bűnösök, hiszen nem szándékosan csináltuk. Ha lett volna módunk kikerülni, megtettük volna.
Ha összekeverjük az együttérzést vagy a felelősséget a bűntudattal, valószínűleg sok felesleges bűntudatot hordozunk magunkban.
Azt, ami nem a mi hibánk, engedjük el – komoly súlyoktól szabadulunk meg.
László Adrienn
