2021. 04. 28. - 12:15
Úgy érezzük, tojáshéjon járunk a kapcsolatunkban?
Ha egy párkapcsolatban feszültség van, az ember nehezen érezheti jól magát. Sajnos, sok viszonyban eljön az a pont, amikor egyik fél úgy érzi: tojáshéjon járkál.
Amikor a kapcsolatunkban érezhető a feszültség, igen nehéz a kellemes érzés kialakítása. Lehet, hogy keményen dolgozunk, hogy pozitív légkört teremtsünk, ellensúlyozva partnerünk negativitását – azonban ezzel sokszor csak a kitörő haragját igyekszünk megelőzni.
Sajnos, ilyen esetekben nem számít, mennyire igyekszünk boldog kapcsolatot kialakítani – egy idő után úgy fogjuk érezni, mintha tojáshéjon járkálnánk, állandóan vigyázva, nehogy összetörjük azt.
Még ha el is tudjuk kerülni, hogy felzaklassuk a partnerünket, erőfeszítéseink valószínűleg nem fogják kielégíteni a saját érzelmi igényeket és óhatatlanul megviselnek bennünket.
Ha gondok vannak a kommunikációval, arról is fontos beszélni
Meglehetősen fárasztó és kimerítő, ha folyamatosan arra kell figyelnünk, mit mondunk és teszünk. Ráadásul, önbizalmunk is alaposan megsínyli. Még rosszabb, ha a külső környezet történései is hozzáadnak ehhez az állapothoz – jelen helyzetben a koronavírus-válság.
Fontos beszélnünk a párunkkal erről a problémáról.
Amennyiben ennek tudatában rendkívül kellemetlenül érezzük magunkat, fel kell tennünk magunknak a kérdést: mit mond el ez rólunk, partnerünkről és a párkapcsolatunkról?
Rádöbbenhetünk arra, hogy a párunkkal való beszélgetéstől való félelmünk nincs arányban a helyzettel. Az aggodalom egyik leggyakoribb oka az, hogy nagyon félünk a másik reakcióitól, miközben úgy érezzük, ki kell érdemelniük az elfogadást és a szeretetet. Rettegünk, hogy elutasításnak veszi majd a dolgot és felteszi a kérdést, valóban szeretjük-e őt. Ha a helyzet ismerős, javíthatunk kapcsolatunkon azzal, hogy figyelembe vesszük ezt az érzékenységet.
Dolgozzunk azon, hogy magunkkal kapcsolatban pozitívabb érzéseink legyenek: fordítsunk figyelmet saját erősségeinkre, s foglalkozzunk olyan dolgokkal, amelyek boldoggá tesznek.
Amennyiben a párunk valóban negatív és kritikus, fontoljuk meg, hajlandóak vagyunk-e továbbra is elfogadni ezt a magatartást. Ha nem, sajnos kénytelenek vagyunk nagy levegőt venni és választani egy semleges időpontot, amikor leülhetünk vele megbeszélni ezt.
Amikor a problémát előadjuk, mindig fókuszáljunk annak elmondására, hogyan érint minket az ő viselkedése – ahelyett, hogy azt hangsúlyozzuk, mit és hogyan csinál. Ha ugyanis támadunk, védekező álláspontra fog helyezkedni.
Ha arra számítunk, hogy agresszíven reagál, valószínűleg nem is hozakodunk elő a gondokkal. Remélhetőleg a helyzet csak átmeneti és csupán egy stresszes szituáció miatt viselkedik így, lehet az munkahelyi probléma vagy valamilyen egészségügyi állapot.
Ám ha krónikus problémáról van szó, segítséget kell kérnünk. Ha a párunk el tudja fogadni a gondot, talán meg fogunk lepődni azon, hogy hajlandó dolgozni a problémán.
Ugyanakkor, ha erre nem nyitott, érdemes megfontolni a párterápiára jelentkezést.
Tény, hogy a fenti problémamegoldások egyike sem túl könnyű és kellemes. Gondoljunk azonban arra, hogy egész életünkben nem járhatunk tojáshéjon. Olyan kapcsolatra van szükségünk, amelyben megértenek és elfogadnak bennünket – s ugyanígy a felmerülő gondokat is.
László Adrienn
