Amikor beüt a dackorszak!

Dackorszaknak nevezik azt az időszakot, amikor kialakul az énkép és az éntudat. Ilyenkor jönnek a nemleges válaszok, a hisztik és a dührohamok. Ez egy nagyon fontos fejlődés-lélektani állomás, aminek még abban az esetben is fontos a megléte, ha a szülők ezt legszívesebben elkerülnék.
A két és három éves kor közötti időszakot, nem véletlenül nevezik dackorszaknak, sőt az angol nyelvterületen ez a „terrible two”, azaz a borzalmas kétévesek ideje. A kisgyerek ilyenkor még nem tudja elég választékosan kifejezni magát, vágyai, akarata előrébb jár annál, amire képes. Ez a belső konfliktus pedig sokszor torkollik sírós-kiabálós jelenetekbe.
A dackorszak nem hivatalosan ehhez képest az az élményszéria, amikor gyermeked rendszertelen, ám túlzottan is gyakori időközönként átalakul a tagadás nagymesterévé, és együttműködésre képtelen, mindenre nemet mondó, morózus lényként próbálgatja idegrendszered tűrőképességének határait.
Na de akkor mit is tehetsz olyan esetben, amikor édes pici porontyod fölött épp átvette az irányítást az aktuális hisztiroham? Az első és legfontosabb, hogy maradj higgadt, és ne vedd személyed ellen irányuló támadásnak az őrjöngést még abban az esetben sem, ha egy komplett áruháznyi ember bámulja a jelenetet, valamint tekintélyed megsemmisülését. A babád nem téged akar bántani, hanem egyszerűen képtelen úrrá lenni érzelmein: ilyenkor ő is saját gyermeki idegrendszere áldozata.
A dackorszak egy igazi kihívás a szülőnek és gyereknek egyaránt, és akár évekig is eltarthat, amíg az anya és apa rájön arra, hogy melyik módszerrel tudják a leghatékonyabban kizökkenteni csemetéjüket dühös vagy elutasító állapotából. A babáknak ugyanúgy időre van szükségük ahhoz, hogy képessé váljanak kezelni indulataikat. Ezért ne alkalmazz a tűrőképességet próbáló dackorszakban olyan eszközöket, melyek úgysem segítik a helyzet megoldását, és amiket később úgyis megbánnál.
Forrás: www.femina.hu